2010. július 13., 10:562010. július 13., 10:56
Most azonban még van, és olyannyira tömegesen található bármelyik erdő aljában, hogy még az úgynevezett „kocagombászók” – amilyenné vedlettem én is az utóbbi időben – tele kosárral és sikerélménnyel térhetnek haza. Mert a gombászatnak is varázsa van, akárcsak bármilyen tevékenységnek, amit a természetben végezhet az ember. Ugyanis a moha alól virító rókagombák, galambgombák, sereges tölcsérgombák élénk színükkel egyre beljebb csalogatják az embert a rengetegben, és miközben a kosár telik a zamatos gombákkal, az erdőjáró ingyenes koncerten vehet részt. Mert ahhoz fogható muzsikát még a Top 10-es első helyén lévő együttes sem produkál, mint amire képesek a csalogányok, fülemülék, rigók, tücskök patakcsobogás „alapritmusra”. Többek közt emiatt szeretek gombászni, egyetlen gond, hogy az utóbbi időben ritkán adódik erre alkalmam. Na de utóbb úgy hozta a sors, hogy öcsémet kértem meg, vigyen el az autójával a Bucsin-tetőre riportot készíteni, aztán hazafelé jövet „bebújtunk az erdő alá”, hogy „kicsit vallassuk meg a bokrok alját”, ahogy az öcsém mondta. A hirtelen adódott lehetőségtől fellelkesülve fogtam hozzá a „vallatáshoz”, hiszen még néhány évvel ezelőtt bőszen jelentettem ki magamról: ha két gomba van az erdőben, az egyiket biztos megtalálom. Természetesen nem számoltam azzal, hogy biz’ ám az erdő „megbünteti” a hozzá hűtleneket, száraz avart, mohát borít ízletes csemegéire, hogy nehezebben bukkanjon rájuk az illető. Az erdőhöz hűségesekkel viszont messziről szembemosolyog az avar vagy moha alól a gomba. Csak ez történhetett azon a késő délutánon, ugyanis ahol én már eljártam, az öcsémmel bizony szembemosolyogtak a gombák, előlem pedig elrejtőzködtek. Miközben öcsém szatyra csak amúgy telt gombával, én elvétve találtam egyet-egyet. Meg is állapította az öcsém: „érdemes veled menni gombászni, mert akkor is megtelik a szatyor, ha csak azt szedem össze, ami mellett te elmész.”
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.