2010. augusztus 17., 10:572010. augusztus 17., 10:57
A fiam pedig olaszországi kirándulása kapcsán arról számolt be, hogy ott a pizza, és a különféle tésztás ételek annyira természetesen jelen vannak minden vendéglőben, hogy legtöbb helyen étlapra sem teszik, egyszerűen csak kérni kell, és máris hozzák. De maradjunk a gulyásnál és a többi, nemzetinek elfogadott székely–magyar ételféleségnél. Mert milyen szép dolog is! – méláztam magamban, hogy egy napon kisebb-nagyobb bográcsban, lábosban vagy fazékban gulyás rotyog és még akár a puccos vendéglőbe betérőket is kiszolgálják ezzel az ízletes étellel.
Ugyanakkor eszembe jutott az is, hogy ilyen alapon szervezhetnénk lecsónapot, főzeléknapot, túrós- és tejespuliszka-napot, gombapaprikásnapot, de hosszasan sorolhatnám azoknak a népszerű eledeleknek a sorát, amelyeket mindhiába keresünk vendéglők, tömegétkeztetési egységek étlapján. Sőt jól meg kell keresni azt a székelyföldi „lokált”, ahol külön kérésre, jó előre és időben bejelentve elkészítenek például egy igazi túrós puliszkát, füstölt szalonnapörccel és vöröshagymával.
A lecsóféléket, főzelékeket pedig jobb, ha nem emlegetjük ilyen helyeken, s a rókagombából, ízletes vargányából készülő gombapaprikással ildomosabb elő sem hozakodni, mert olyan cikornyás magyarázatot kapnánk a közegészségügy tiltásairól, illetve az uniós normákról, hogy megszégyenülve sompolyoghatnánk el a helyszínről. Pedig ezek mind helyi jellegzetességek, illetve olyan ételek, amelyeket bármelyik vendéglőben felszolgálhatnának, mert puliszkaliszt és túró, illetve zöldség és génekben kódolt „szakértelem” van, csak el kell készíteni.
Hogy a rókagombáról, vargányáról ne is beszéljünk, amit fagyasztókonténerekben tonnaszámra visznek tőlünk nyugatabbra, hogy aztán olasz éttermekben szolgálják fel ínyencségként aranyárban, illetve német piacokon áruljanak 3,5 euróért tíz dekát belőle. Gombás ételt, lecsót és főzeléket kínáló lokál azonban alig akad mifelénk, de ajánlanak az étlapokon, sőt akár azon kívül is bécsi szeletet, százféleképpen leírt Cordon bleu-t, francia- és görög salátát, pizzát és lasagné-t, milánói és bolognai spagettit.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.