2011. augusztus 10., 09:232011. augusztus 10., 09:23
Megnyílt a Merkur élelmiszer-nagyáruház – tele Góbé termékkel. Kívül-belül hatalmas magyar feliratok hirdetik, hogy igencsak várják a vásárlókat, és az egészen apró betűkkel rótt román szavak a román lakosságnak is tudtára adják, hogy azért őket is kiszolgálják. A tej ott nem „degresat” hanem „csökkentett zsírtartalmú”, az „étkezési tepertő” (sic) Kunhegyesről származik, tokaji borból is ott virít a polcokon vagy nyolc féle változat, és a paprikás kolbászok, szalámik éppen úgy kelletik magukat, mint a pesti sarki kisboltokban. Ja és a nagybetűs magyar meg a kisbetűs román felirat között ékírással értesítenek az üzemeltetők, hogy visszavárnak. Gondolom, ezt jelenti a Viszontlátásra és a La revedere szavak közé felpingált krikszkraksz. Az eddig szinte színtiszta román lakótelepnek számító Tudor negyedben egyszerre olyan sok magyar termett, hogy tömött sorokat kell végigszenvedni a pénztáraknál, de nem számít, szenved a magyar boldogan, már hogyne tartana ki, amikor körülötte mindenki magyarul beszél. Legnagyobb döbbenetemre ...escu szomszéd is, aki mögöttem áll a sorban, és még soha nem hallottam magyarul karattyolni. De nem ám!
A Góbébolttal szemben Marosvásárhely legfiatalabb, hatalmas hagymakupolás nagytemploma pöffeszkedik. A legrománabb vásárhelyiek nemrég kiötölték: Adrian Paunescu szobrát kellene felállítani az előtte levő, még üres terecskén, kisparkban, mert a bukaresti bárd (akárcsak C.V. Tudor) a templom építése idején sokszor megfordult tájainkon, és a katedrálisban nemzeti kitartásra buzdította a románságot. Érdekes szomszédsága lesz a költőnek, ha tényleg bronzba öntik hálájukat a vásárhelyi románok.
Szóval bevásároltam. Este otthon kinyitottam a Tokajból származó butéliát (az olcsóbb fajtából való), és csendesen poharazgatva ünnepeltem a békét, a magyar–román barátságot. Csak azt sajnáltam, hogy régen elköltözött a szomszédságomból az a katonatiszt és családja, aki a vásárhelyi pogrom idején megnyugtatott: ha nagy baj van, családom náluk menedéket talál. Milyen jó egyetértésben szürcsölgethettük volna a „magyarok büszkeségét”, a zamatos tokajit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!