2011. október 06., 08:332011. október 06., 08:33
Férjemmel ezért az egyik nagy üzletlánc pláza méretű boltja felé vettük az irányt. Normális esetben messzire elkerülöm ezeket a helyeket, mert a hatalmas tér és a tömeg egyszerre nyomaszt, meg aztán általában örülök, ha a sarki „kis” boltban (pár éve még szupermarketnek mondtuk azt is) van időm rohanás közben gyorsan bevásárolni.
Szóval a Férjjel céltudatosan arrafelé vettük az irányt, ahol a háztartási gépeket tudtuk, s mintegy ötpercnyi tanakodás után ki is választottunk két-három nekünk tetsző gázkályhát, amelyek közül ár alapján döntöttünk. Volna. A sorba állított tíz modell közül azonban felének hiányzott az árcédulája. Ám amit a kedvenc kisboltomban egy perc alatt elintézek, itt nagy feladatnak bizonyult: húsz percbe telt, amíg véletlenül rábukkantunk egy ott lézengő dolgozóra, odahívtuk, elmondtuk, mit szeretnénk, ő pedig ismét eltűnt egy időre, hogy utánanézzen, melyik mennyibe kerül valójában. Miután dolga végeztével angolosan távozott, én már az összes hűtőszekrény és vasaló műszaki adatait könyv nélkül megtanultam unalmamban, mire egy másik, épp a közelben járó, alvajáróként botorkáló fiút kerítettünk, aki orra alatt motyogva közölte: van raktáron az általam kiválasztott modellből, és azonnal haza is vihetjük (legalábbis mindketten ezt értettük, de nem biztos, hogy a motyogás tényleg ezt jelentette). Segít is kivinni, no, nem az autóig, még csak nem is a kijáratig, de legalább a kasszáig eltolta a kis targoncáján, a Férjet pedig utasította (száját alig kinyitva, valószínűleg energiaspórolásképp): szerezzen egy olyan bevásárlókosarat, amelynek platform van az alján.
Miközben én fizettem, párom háromszor járta körbe a boltot, illetve a parkolót, még a biztonsági őrt is megkérdezte, hol talál ilyen alkalmatosságot. Végül anélkül is sikerült kivinni a kályhát, miközben én a garanciát intéztem – megint csak volna. Mert bár az ezzel foglalkozó alkalmazott üdítően kedves és segítőkész, horribile dictu, hozzáértő volt, találják ki, hol leledzett eközben a garanciapapír. A három részből álló, szorosan leszíjazott, nagyobb gyerek méretű kartondobozba csomagolt gáztűzhely sütőjében.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.