Ott tartunk ezzel a Schweighofer Holzindustrie nevű faipari óriásberuházó körüli székelyföldi vitával, hogy lassan annak sem hiszünk, aki kérdez.
2013. május 09., 09:302013. május 09., 09:30
Mert mi is történik? Megjelent egy több, romániai érdekeltséggel is rendelkező üzletember Háromszéken, fellépését az évszázad beruházásaként tálalta a regnáló helyi hatalom, az ígérvények között pedig elhangzott két, többé-kevésbé értelmezhető adat is: 150 millió (a befektetés értéke euróban) és 650 (a létrehozandó új munkahelyek száma). A befektetési böjt éveiben imponáló kínálat, különösen egy olyan térségben, amely egyelőre hasztalan igyekszik lerúgni magáról a Nadrágok völgye címkét. A textil- és konfekcióipar hagyománya ugyan nem feltétlenül szégyellnivaló, ám napjainkban, amikor mindenki saját Szilikon-völgyről álmodik, mégiscsak jó lenne szabadulni a nadrágosdobozból. Ezért aztán – no meg jó adag hatalmi arroganciától elhomályosodva – senki sem gondolta, hogy ekkora közegellenállásba ütközik a jó szándékú befektetőt még jobb szándékkal odacsábító lobbisták igyekezete.
Pedig a fakitermelés mindig is erős embereket termelt ki. Érkeztek is a mindenféle ellenérvelések, tiltakozások, adatok röpködtek, amelyek még azt a tézist is képesek voltak felülírni, miszerint a számok megfellebezhetetlen dolgok.
A lassan megkövesedő patthelyzetben máshonnan kellene megközelíteni a kérdést. Például onnan, hogy a jó minőségű és árú fát kereső jó szándékú beruházó termékének tekintélyes részét ne fűrészáruként értékesítse, hanem a magasabb szintű helyi fafeldolgozásba is fektessen be. Hiszen a bútorgyártásnak is van hagyománya, s talán még szakembere is Háromszéken. Hogy hasonló kritériumrendszernek a jelenlegi ellenzők, a kisgáteresek megélhetését féltők sem tapsolnának? Érthető, hiszen a székelyföldi erdők általuk kitermelt része ugyancsak rönkként, deszkaként indul távoli célállomások felé.
Schweighofert ne féltsük. Bármennyire is nem szívesen látott vendég saját hazájában sem, egzisztenciája nem a mi lelkiismeretünket terheli. Annál inkább azok a művi hazugságok, amelyek mögül nem akarnak kilátni a saját gátereik mögé beszorultak sem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!