Nemzeti tragédia szélére sodródott Románia. Nem, nem Erdélyt akarják elszakítani ordas, sötét erők, ennél most valami sokkal fontosabbat, lényegesebbet akarnak elvenni a román nemzettől: a miccset.
2013. május 10., 11:272013. május 10., 11:27
2013. május 10., 15:072013. május 10., 15:07
Az Európai Bizottság ugyanis betiltja több tartósítószer, így a szódabikarbóna élelmiszer-adalékanyagként való felhasználását, márpedig itt szokássá vált, hogy a miccsbe – a többféle darált hús mellett – szódabikarbónát is tesznek, merthogy állítólag többek között attól nyeri el sajátos ízét.
Lehet, hogy most sokan legyintenek, hogy ugyan, miért vannak úgy oda a románok, hiszen végső soron még csak nem is kizárólagosan ők fogyasztanak miccset, állítólag jó néhány száz évvel ezelőtt a török hódítók honosították meg az egész Balkánon. Azonban jókorát téved, aki így gondolkodik. A miccs a román nemzeti identitás szerves része. Ha valaki megpróbálná megfosztani őket tőle, az egyenértékű lenne azzal, mintha a franciáktól a bagettet vagy a nagyképűséget, az amerikaiaktól meg a polgári öntudatot és a világ többi részéről való ismeretek tökéletes hiányát akarná elvenni. Meg aztán gondoljunk csak bele: a magyar EU-csatlakozást követően nálunk is rezgett a léc, mivel rajtunk kívül minden nemzet kábítószer-alapanyagként tekint a mákra, nem pedig egy ünnepi sütemény töltelékeként. Még szerencse, hogy sikerült sajátos nemzeti ételként elismertetni a mákos bejglit.
Támadásba lendült hát a román kormány is, és a hír nyilvánosságra kerülését követően – amely, hogy jobban fájjon, éppen május elseje tájára esett, amikor gyakorlatilag a nemzeti kultúra része, hogy az emberek kivonulnak a szabadba miccset sütni – bejelentette: hagyományos, nemzeti étellé kívánja Brüsszelben nyilváníttatni a kis, barna, meztelen kolbászkákat. Megkockáztatom, hogy ezzel a lépésével – ha sikerül – a kormány körülbelül ugyanolyan népszerűség-növekedésre tesz szert, mintha bejelentené, hogy holnaptól minden egyes polgárnak ötven százalékkal nő a fizetése.
Ellentétben a tavaly nyári helyzettel, amikor a Ponta-kormány épp a jogállamot készült szétverni, ebben a gasztronómiai szabadságharcban nem Brüsszel oldalán állok. Elvégre mit ér a demokrácia meg a jogállamiság akkor, ha az embernek már a kedvenc, nemzeti ételét is féltenie kell a mindent a szent objektivitás jegyében – értsd: a saját ízlésük szerint – túlszabályozni akaró eurokratáktól?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!