2010. március 03., 10:322010. március 03., 10:32
Amikor a gombamód szaporodó szupermarketek polcai között szaladgálok, megdöbbenve látom azt a sok mirelitétket. Nem elég, hogy kifagyasztják belőlük a lelket, és újraélesztésüket követően íztelen cafatok kerülnek ki a mikrohullámú sütőből, a legtöbbnek még a csomagolása is a kínai minőségi kritériumokra vall. Szerintem a kínaiak nem ennék meg azt a sok szemetet, amit ránk szabadítanak.
Ők azt annó kínvallatásra használhatták, és a háborúik végén túl sok maradhatott raktáron, ezért küldik hozzánk. A sarki gyorséttermek a sok mirelitet összepréselik, és még instantabbá teszik az amúgy sem élvezhető nyersanyagot. Ám ez jó nekünk, hiszen nincs időnk főzni, lassan már azt sem tudjuk, hogyan kell megkenni egy szelet kenyeret. Úgy étkezünk, mint az űrhajósok, még a levest is zacskóban főzzük meg.
Már látom előre, pár év múlva az a néhány falusi bácsi, aki még lesz annyira elvetemült, hogy nyárelőn a mezőre járjon, délben szalonnakonzervet fog ebédelni. Hozzá kínai gyöngyhagymát aprít majd a kétszersült kenyérre. Ezt az idilli képet csak a fejhallgatóján bemondott reklám zavarhatja meg, amely arról értesíti, hogy a krumpliföldje végében újabb kihagyhatatlan akciót hirdetett a pláza. Évekkel ezelőtt elképzelni sem tudtuk, milyenek lehetnek a tévés főzőműsorokban használt keleti alapanyagok és fűszerek.
Ma sem tudjuk, hogyan néznek ki, de jó pénzért már a sarki kisboltban is megvásárolhatjuk őket, hogy felvágjunk a család előtt a saját készítésű szusinkkal, amelyet ugyan nem kívánnánk az ellenségünknek sem, de a szeretteink udvariasságból legyűrik. Aztán ne csodálkozzunk, ha az egzotoxikus eledel miatt folyton foglalt lesz a mosdó. Nyers halat csak a macska eszik nálunk, ám az is jól megrágja, mielőtt lenyeli.
Mellesleg azt a halat a cirmos a sarki tóban fogja magának, és nem valami kimondhatatlan nevű fagyasztott izéből főzi, amely kiolvasztva 10 liter vizet és egy tenyérnyi mállott cafatot tartalmaz. Jó esetben, de ha pechünk van, akkor csak hal címkével ellátott jeget vásárolunk. Én azt mondom, járjunk piacra, amíg még be nem tiltják ezt a balkáni szokást, és vegyünk az ott áruló tapasztalt néniktől alapanyagot. Szeressük annyira a hasunkat, hogy legalább vasárnaponként eredeti étellel kényeztessük, mert ha megbosszulja magát, rosszul járunk.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.