2010. december 16., 10:482010. december 16., 10:48
Azt, hogy Magyarország október óta Románia előtt áll a rangsorban (a tegnap nyilvánosságra hozott legfrissebb ranglista szerint már 14 hely választja el egymástól a két nemzeti válogatottat), sokan csupán egy matematikai adatnak tekinthetik, hiszen messze nem biztos, hogy a képlet által kiadott különbség most kijönne a pályán is. Az viszont tény, hogy a jelenleg 42. helyezett Magyarország utoljára 17 éve, a legelső FIFA-rangsor közlésekor tartott itt a nemzetközi mezőnyben, miközben Románia még sohasem állt ilyen rosszul.
A magyarázatok tárháza kimeríthetetlen, de szinte biztos, hogy a román futball mélyrepülésének okait a hazai sártengerben kell keresni. A minden hájjal megkent spekulánsoknak a 90-es évek elején sikerült kialakítaniuk egy sajátos román futballközeget, amely már a kommunista rezsimben kiépített kapcsolatrendszerre épült. Az iparágba jól irányzottan befektetett dollármilliók felpezsdítették a futballéletet, a külföldi klubok jó pénzért felvásároltak mindenkit, ez pedig sokáig a válogatott javát szolgálta. A rendszer azonban lassan összedől, hiszen Európa egyre jobban belát a kulisszák mögé, a le- és kiégett klubtulajdonosok pedig lassan már csak a minősíthetetlen show-műsorokban egymást mocskolva tudnak emlékezeteset alkotni.
A magyar foci közelmúltja egészen más, hiszen klubszinten szinte semmit nem tudott felmutatni az elmúlt két évtizedben, ezt pedig a válogatott is megsínylette. Azonban a totális kiábrándultság által szült érdektelenség közepette néhány tehetség olcsón külföldre került, ahol csendben meghatározó játékossá vált, a válogatotthoz hazatérve pedig csak azt adja
vissza, amit megtanult. És most a számadatok azt bizonyítják, hogy csendben sokkal könnyebb építkezni, mint a bulvársportújságok címlapján hadakozva.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.