2010. június 11., 11:272010. június 11., 11:27
Most eszünk ágában sincs demagóg filippikákban a FIFA politikája ellen ágálni – hiszen az, hogy csupán az elmúlt évben, a gazdasági válság teljében közel 200 millió dolláros nyereségre tett szert, már elismerésre méltó. Mindez azt mutatja, hogy a labdarúgás jó üzlet, márpedig ha adott a fizetőképes kereslet, dőreség lenne nem kihasználni a benne rejlő üzleti lehetőségeket. Más kérdés, hogy a FIFA Sepp Blatter irányítása alatt vitatható döntéseket is hozott – ilyen volt a híres „vetésforgó”-gyakorlat, amelynek értelmében minden alkalommal más kontinens rendezte volna a világbajnokságot, és amelynek eredményeként pénteken délután Dél-Afrikában hangozhat fel a soron következő torna kezdő sípszója.
Ebben az esetben ugyanis már nem egészen egyértelmű a határvonal a futball fejlődő „harmadik világának” a nemzetközi vérkeringésbe való beemelése és a parttalan profitéhség között. Míg ugyanis vitathatatlan, hogy az olyan, a labdarúgás területén feltörekvő régiók, mint Afrika több százmilliós piacot jelent a világfutballhoz kötődő üzleti körök – sportszer-, üdítő és alkoholgyártók – számára, addig az is igaz, hogy növekvő szurkolószám ide, egyre színvonalasabb ghánai, elefántcsontparti vagy kameruni foci oda, a fekete kontinens egyszerűen nem érett meg arra, hogy problémák nélkül meg tudjon rendezni egy olyan szintű tornát, mint a világbajnokság.
Így van ezzel a fekete kontines amúgy legfejlettebb állama, Dél-Afrika is, amelynek nagyvárosai hiába idézik Nyugat-Európa vagy Észak-Amerika metropolisait, a növekvő szegénység és a súlyos közbiztonsági problémák miatt már az előkészületek során is gondot okoztak, és a lebonyolítást is veszélyeztetik. Belátta ezt a FIFA is, amely már el is törölte a vetésforgót – ám Dél-Afrikától már nem vehette el a vb-t. Most egy világ reménykedik, hogy a torna nem a kirabolt újságírók és játékosok, hanem a látványos és színvonalas meccsek miatt válik emlékezetessé. És hogy – bár támogatásukra szükség van – továbbra is a futball ünnepe marad, nem pedig a FIFA-t pénzelő multiké.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok