2011. december 06., 11:462011. december 06., 11:46
Mulatságosnak tűnhet, és lehet, hogy a nagy regényíró is viccnek szánta, viszont sokak számára jelent ez komoly gondot. A dohányzás ugyanis csúnya, büdös és egészségtelen szokás, valamint drága is. És egyre többe kerül. A kormány meg is hirdetett egy dohányzásellenes programot, ami kizárólag abból áll, hogy emelik a cigi árát folyamatosan. Vigyázva arra, hogy ne legyen túl drasztikus az egyszeri drágítás, mert még elriasztaná az embereket a cigivásárlástól. (Bezzeg a benzin árának legutóbbi, közel 40 százalékos emelésekor nem töprengtek ennyit, az autózásról való leszokást ugyanis kevesen engedhetik meg maguknak.) Nem tudom, hogy sikerült-e már megközelítenem Mark Twain leszokási rekordját, de annyit mondhatok, hogy és is sokadjára próbálkozom letenni a cigit.
Pár nap után ott tartok, hogy a programom szervezésénél figyelembe veszem, hogy az ismerősöm, aki hív valahová, dohányzik-e, mert ha egy egész estén keresztül pöfékelnek mellettem, az komoly kísértésnek számít. Ugyanakkor elszorul a torkom, ha valamelyik láncdohányos haverom jelenti be, hogy meglátogat, mert – ha már egy viccel indítottam – a dohányzásról nemcsak leszokni könnyű, de a visszaszokás is simán megy az emberek többségének. Most lehet, hogy a dohányzó ismerőseim a pokolba kívánnak, de mégis elmondom: ha a hatóságok valóban fel akarnának lépni a cigi ellen, nem az árához nyúlnának, hanem egyszer és mindenkorra betiltanák a gyártását.
Lenne ugyan morgás meg felháborodás, de a módszer hatásos lenne, és néhány hónap után garantáltan kevesebben szívnák. És arra is mérget mernék venni, hogy utólag sokan örülnének a drákói módszer alkalmazásának. Mert ugye, kedves cigis ismerősök-barátok, ha visszaemlékszünk, majdnem mindegyikünk megpróbált már felhagyni a füstöléssel, és azt is bizonyára fel tudjuk mindannyian idézni, hogy milyen büszkék voltunk magunkra pár nap cigimentesség után. És sokan voltunk úgy, hogy többé nem gyújtottunk volna rá, ha nem lett volna folyton az orrunk előtt, és nem szívták volna folyamatosan a jelenlétünkben. De hát az igazság az, hogy a dohányzás nagyon jó üzlet egyeseknek, a mai világban pedig a pénz az úr. A kormány pedig nem vállal fel sem népszerűtlen döntéseket, sem olyanokat, melyekkel magára haragítaná az igen befolyásos gazdasági szereplőknek számító cigarettagyártókat.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.