2012. szeptember 14., 10:182012. szeptember 14., 10:18
Az történt ugyanis, hogy az elmúlt száz évben melldöngetve harsogott frankofón testvériség és közös nyelvi gyökerek ellenére lendületesen félrefordították a politikus egyik nyilatkozatát, amelyben arról beszélt, hogy Franciaország nem fogadhatja be a világ minden nyomorúságát.
Az eredeti szövegben használt misere – azaz nyomor – kifejezést ugyanis az ugyanazon eredetű és hangzású mizeriének fordították, amelyet a román nyelvben is alkalmaznak a nyomor jelölésére, de emellett szemetet is jelent. Ennek nyomán a román média óriási lelkesedéssel jelentette, hogy Valls a romákra célozva azt mondta: országa nem akarja befogadni a világ szemetét. Sőt a szakmaiságra és az alapos tájékozódásra amúgy a legtöbbet adó hírcsatorna riportere odáig jutott, hogy kijelentse: Valls azt mondta, nem akarja, hogy Franciaország a világ szemétkosara legyen.
Kíváncsian várom, meddig lehet még variálni a történetet, de az eddigiek alapján nem csodálnám, ha oda jutnánk, hogy valamelyik jól értesült bukaresti sajtóorgánum bejelenti: a francia belügyminiszter azt mondta, ki akar vonulni a politikából, hogy takarítócéget nyisson. A nyelvészetben ismert a franciául faux amis-nak, angolul false friendsnek nevezett műfaj, amit magyarul szó szerint álbarátoknak nevezhetnénk. Ez azon szavakat fedi, amelyek két különböző nyelvben hasonlóan hangzanak, de egészen más értelmük van.
Na, ebben az esetben pont nincs szó ilyesmiről, hiszen a misere és a mizerie alapjelentése mindkét nyelvben ugyanaz – egészen különleges elmeállapot szükségeltetik ahhoz, hogy valaki abban az értelemben fordítsa, ami miatt egy egész népcsoport vonul utcára tiltakozni, és ami – ha valóban igaz lenne – bármely politikus karrierjének azonnali végét jelentené. Ellenben a román sajtó jelentős része igenis „álbarátnak” bizonyult – nincsenek jó barátságban sem a szakmaisággal, sem a francia nyelvvel. De még a románnal sem. A szakmaiság mellett pedig jókora pofont adtak a frankofón testvériségnek is. Hogy a téma kezelésének színvonalával kompatibilis szóviccel éljek: frankofónia helyett most frank(p)ofónia van.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok