2011. július 19., 09:392011. július 19., 09:39
A kormánypalota elé tegnap felvonulók ugyanis az anyagi természetű követelések – pontosabban azok megtartása – mellett azt is kérik, hogy szülessenek meg azok a törvények, amelyek lehetővé tennék az igazi és korrekt átvilágítást. Ugyanakkor az 1989. decemberi események, valamint az úgynevezett bányászjárások kivizsgálására is igényt tartanak, továbbá köteleznék az úgynevezett véleményformálókat: emezek 1989 decembere előtt milyen politikai tisztsége(ke)t töltöttek be, és együttműködtek-e a volt kommunista diktatúrát kiszolgáló, népsanyargató volt politikai titkosrendőrséggel, közismertebb nevén a Szekuritátéval.
Mindezek együttvéve valóban a társadalom megtisztulását elősegítő folyamatnak lennének az eszközei, ha a kérdéskör nem lenne olyan bonyolult, mint amilyen Romániában lenni szokott. Mert mindenekelőtt azt kellene végre tisztázni, hogy az 1989. decemberi eseménysorozatnak melyik szakasza meríti ki a forradalom fogalmát, melyik a puccsét, melyik a rendszerváltás és az igazi demokratizálódás folyamatát megakasztó ellenforradalomét (!), s akkor talán könnyebben eldönthető, hogy ki jogosult a forradalmárigazolványra – és a tegnapi gyűlésen is szóvá tett, ezzel járó juttatásokra –, ki az, aki érdemtelen haszonélvezője az akkori eseményeknek. És ki az, akit el kell számoltatni a történtekért.
Tudom, hogy ma, az Úr 2011. esztendejének forró nyarán mindez kissé utópisztikus okfejtés, s azt is tudom, hogy nem lenne az, ha – szintén utópisztikusan szólva – 1989 óta megtörténik az igazi tisztázás és elszámoltatás, és az egész nem züllik amolyan forradalombiznisz szintjére. Mert akkor sem egykori, vagy néhai milicisták, sem szekusok, de katonatisztek, pártaktivisták, de seggnyalók sem ágálnának forradalmárigazolvánnyal, és nem pöffeszkednének bársonyos székekben. S akkor Emil Bocnak és kormányának sem kellene a vélt vagy valós forradalmárok zsebén takarékoskodnia. Az 1989-ben történteket amúgy a majdani történésznemzedék tisztázza. Addig is a mi erkölcsi támaszunkra számíthatnak a forradalmárok. De csak az igaziak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!