2010. szeptember 24., 11:502010. szeptember 24., 11:50
Hanem manapság már más módi dívik: ma maguk a televíziók akarnak forradalmat csinálni. Legalábbis erre lehet következtetni abból, ahogy a román hírtelevíziók meglovagolják a gazdasági válsághoz köthető elvonások miatti szociális elégedetlenséget.
Megdöbbentő, ahogy a két legnagyobb hírcsatorna a szakma összes írott és íratlan szabályát felrúgva azon verseng egymással, hogy melyikük tudja még inkább elkeseríteni az embereket és felszítani az indulatokat. Félreértés ne essék, a legkevésbé sem szimpatizálok a jelenlegi kormánynyal és az államfővel, jobb helyeken egy pedálos kisautó vezetését sem bíznák rá, nemhogy egy országét.
Csakhogy a hírcsatornák a fejükbe vették, hogy nem tájékoztatni fognak a történésekről, hanem alakítani kívánják őket. Ezért aztán a lehető legdemagógabb módon tálalják az eseményeket: az Antena 3 például a vitatható körülmények között elfogadott nyugdíjtörvény kapcsán fölmerült parlamenti vitákat úgy közvetítette, hogy keresett egy kisnyugdíjas párt, akinek nincs tévéje, laptopon mutatták nekik a parlamenti eseményeket, és az ő reakcióikat is élőben mutatták.
A Realitatea még ennél is nagyobb sallert adott az újságírói etikának, amikor a szerdai tüntetésekre saját, külső stúdiót telepített, helikopterről is filmezett, és hollywoodi filmekből ismerős montázsokkal, drámai zenei aláfestéssel tálalt „híradásaiban” igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy minél jobban fellángoljanak a kedélyek, és minél fenyegetőbbnek tűnjön a megmozdulás. Nagyon úgy tűnt, hogy beleélik magukat: ők most kormányt fognak buktatni, még akkor is, ha a csatorna tulajdonosának vagyonát megalapozó piramisjáték károsultjai potyognak az égből, mind a háromszázezren.
Az újságírónak meg ég az arca, mert ezen teljesítmények alapján a polgárok többsége azt hiszi, hogy tényleg így kell az újságírást művelni. Úgyhogy ha kitörne a forradalom, én a hírcsatornákat foglalnám el, ha már választani lehet. És valóban forradalmi tettet hajtanék végre: korrektül, szakszerűen és etikusan tájékoztatnék.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok