Fotó: Cristian Vasilcoiu/Facebook
2020. június 01., 09:002020. június 01., 09:00
Egy fénykép járta be a nyilvánosságot, amelyen Ludovic Orban miniszterelnök és kormányának több tagja is látható. A kormányfő nyilatkozata szerint a felvétel az elmúlt napokban készült, amikor kollégáival a születésnapját megünnepelni ültek össze.
Miután a kiszivárgott fénykép felfedte a rögtönzött születésnapi zsúr körülményeit, a miniszterelnök halálmegvető készséggel ismerte el hibáját, és hozzátette, ha kell, hajlandó vállalni a felelősséget és kifizeti a kihágásokért felszámolható büntetést. Ludovic Orban kétségtelenül a sportszerű és jogkövető tisztségviselők külsőségeit igyekezett magára erőltetni. Csakhogy a jelenlegi körülmények között ez nem felelősségvállalást, sokkal inkább magának a felelősség alól való könnyelmű és szemtelen kivásárlását jelenti, és semmi többet.
A miniszterelnök szemléletes tanúságát tette annak, hogy ő maga úgy viszonyul a tulajdon szabályaikhoz, mint olaj a vízhez. A helyzet ugyanis az, hogy míg a kormányfő a Victoria-palotában önfeledten vendégeli meg kollégáit, egyszerre szegve meg nem egy járványügyi törvényi előírást, addig a lakosság hónapok óta a több szempontból irracionálisnak és szükségtelennek mutatkozó megszorítások, szabályozások és az azok betartatásáról gondoskodó rendfenntartó erők szigorú ellenőrzése alatt esik egyik kétségből a másikba, távol esetenként családtagjaitól, szeretteitől.
Vészhelyzet idején, a bukaresti Victoria-palota ajtói mögött füstölgő bőrszivar, a whiskys és sörösüveg, az ünneplő kollégák társasága a felelősségteljes kormányzói magatartástól, tulajdon ügyeik vállalásától és az állampolgárok iránt viselt szolidaritástól való gyökeres elkülönbözésnek a szimbólumai, nem pedig az emberi tévedéséi, mint ahogyan azt a kormányfő nyilatkozatában megfogalmazta. A hétköznapi életet roppant módon megnehezítő korlátozások és tilalmak mellett az átlag ember az őket képviselők képmutató riogatásának árnyékában töltötte napjait a több ízben elrendelt szükségállapot ideje alatt.
Szem előtt tartva vezetői cáfolhatatlannak prezentált valóságát, miszerint az otthont elhagyni annyit tesz, mint jóvátehetetlenül hozzájárulni a járványgörbe felkorbácsolásához, és nem kevesebbet, mint egyértelműen felelősnek lenni a fertőzésben elhunytak halálában. Ugyanez idő alatt a bukaresti politikai elit egy része újfent bebizonyította: vannak, akik egyenlőbbek a többinél. Úgy látszik, egy mandátum immunitást képez a szabályokkal szemben, egyszersmind fogékonyságot teremt a palástolt cinizmusra.
Az eset nem páratlan. Neil Ferguson epidemiológus, a brit kormány járványügyi tanácsadója szintén az általa javasolt kijárási korlátozások megszegése miatt mondott le később tisztségéről. Románia miniszterelnökének tette se nem súlyosabb, se nem orcátlanabb, mint bármelyik hozzá hasonló vezető politikusé. Ez azonban nem jelenthet felmentést, ugyanis míg az előbbi pusztán a pénzével hajlandó számolni, igyekeztek gondoskodni arról, hogy mindenki másnak esetleg a lelkiismeretével és az önkényesen rámért aránytalan felelősséggel is kelljen.
Bak Zsolt
A szerző székelyudvarhelyi diák
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!