2012. június 07., 09:582012. június 07., 09:58
Nyilván ez nem az első, és félek, nem az utolsó közlekedési torlódás, amit látok Kolozsváron. Az elmúlt évszázadokban úgy alakult ki a város(központ), hogy az utcák nagyrészt csak kétsávosak, ami a jelenlegi mércével szűknek mondható. Ez maradjon is így, habár valami üresfejű főmufti pl. a Szent Mihály-templom lerombolását is kilátásba helyezheti, hogy legyen parkolóhelye a rengeteg gépkocsinak. A probléma másik fele épp ez: sok a jármű az utcákon.
Emlékszem, amikor 14 éve idekerültem, akkor feleannyi kocsi furikázott (és jóval kisebb számú, szinte mindig vörös színű stoplámpánál kellett várakozni). Elkönyvelhetjük: autódömping van, miközben gyalogosokként a járdákon álló gépkocsikat kerülgetjük. Csak örülhetünk, hogy a teherforgalom jó részét a körgyűrű, illetve a soha el nem készülő észak-erdélyi autópálya meglévő szakaszocskája elterelte. Remélem, a növekvő benzinárak, a villanyautók és egy okosabb városvezetés végképp száműzi a történelmi centrumból a légszennyező masinákat.
Az emberi tényezőtől se feledkezzünk el, a cuccosabbnál cuccosabb gépkocsik és őskövület tragacsok volánjánál ülők egy része önjelölt raliversenyző. Így fügét mutatnak az 50 km/órás sebességhatárnak, simán áthajtanak a szabályszerűen átkelni szándékozó gyalogos orra előtt a zebrán, ráadásul már láttam olyant is, aki a rendőrség-mentők-tűzoltók szirénázó triójára a füle botját se mozdítja. (Az autóból messzire bömbölő torz hangsorozat miatt nem hallott semmit a sofőr, gondolom...)
Más kérdés: miért éri meg egyeseknek rövid távokat autóval megtenni a városban? A dugókból és saját tapasztalatból ítélve: nem az idő miatt, mert biciklivel szinte ugyanolyan gyorsan (!) lehet mozogni, plusz olcsóbb és egészségesebb. Szerintem a magyarázat a kivagyiságban keresendő, az autó státusszimbólum jelentésében. A sátáni vigyorú Al Pacino jut eszembe Az ördög ügyvédje című film végéről: „Vanity, definitely my favourite sin.” (A hiúság mindenképpen a kedvenc bűnöm.)
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok