Tulajdonképpen elkeserítő, ami földtörvény címszóval zajlott az elmúlt hónapok Romániájában.
2013. november 21., 16:402013. november 21., 16:40
Azt ugyan több korábbi eset is jelezte, hogy a patópáli viszonyulás korántsem áll messze a romániai döntéshozók habitusától, ám a földpiac liberalizálása körüli bénázás túltesz az esetek többségén. Már az is a további időhúzásba vetett reményt sugallta, hogy csak az év elején kezdtek foglalkozni a törvénytervezet összefércelésével. Inspirációs forrásként egyrészt a francia, másrészt a magyar földtörvényt használták, előbbit nyíltan és büszkén vállalva, utóbbit csak úgy, fű alatt, a székelyföldi szakembereket használva trójai falóként. Utóbbi szelleme látszott visszaköszönni a százhektáros vásárlási limit meghatározásában is, amellyel kimondva-kimondatlanul a nyakló nélküli külföldi tulajdonszerzésnek, illetve a spekulációs célú földvásárlásnak igyekeztek elejét venni.
A kormány által tegnap elfogadott, parlamenti jóváhagyásra váró törvénytervezetből időközben eltűnt a birtokkorlátozás cikkelye. A gazdalobbinak sikerült érvényesítenie azt az álláspontját, miszerint képtelenség a magánszemélyek földbirtoklási jogosultságának száz hektárra való korlátozása, miközben már sok mezőgazdász rendelkezik egyenként több ezer hektárral. A felső limithez való ragaszkodás ugyanis azzal a veszéllyel is fenyegetett, hogy valamennyi, nagyobb léptékű agrártevékenységre készülő szereplőt valamilyen vállalkozási formába kényszerít – a kényszervállalkozások minden „áldásával”. Arról nem is beszélve, hogy a meglévő haszonbérletek többsége esetében a szerződések tartalmazzák az újabb szerződésre való előjogosultságot, márpedig az eredeti tervezet előírásai súlyosan sértették a haszonbérletbe vett területeken évek óta iparszerűen gazdálkodók jogait. Így viszont gyakorlatilag csak a helyi közösségek és vezetőik józanságán múlik, hogy szabad prédává válik-e a hazai termőföld. Ha gyengének bizonyulnak, rövid időn belül alaposan átalakulhatnak az itthoni birtokstruktúrák. És nagy bizonyossággal nem a kisgazdák érdekeit szem előtt tartva.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!