JEGYZET – Pedig jó régóta tudom, mi a fizetsége annak, akit nem kértek fel valaminek vagy valakinek a védelmére, de ezúttal nem tudtam leparancsolni magam az ügyről, és a nyilvánosság előtt kelek a védelmére, leszek kéretlenül is ügyvédje egy tárgynak.
2015. augusztus 30., 21:412015. augusztus 30., 21:41
Igen, egy olyan tárgynak, ami tulajdonképpen sokkal több annál: a fogalom határait súrolja. Régebben mindenki ismerte, sőt az is buzgón bólogatott a hallatán, aki netán nem tudta, miről van szó. Ma viszont a fiatalok, de különösen a még fiatalabbak már nem értik, hogy lehet ez a bizonyos tárgy akár fogalom is.
Talán sokan sejtik is, hogy prókátori védőbeszédem cirkalmai miféle tárgyat fednek – igen, a megérzésük nem csalt, könyvről van szó. Helyesebben a KÖNYVRŐL.
Aminek egyszerű kereskedelmi fogásból vagy csak rosszízű viccből, de szerintem a méltóságába gázoltak. A frászbukon jelent meg a hír és mondom, nem kizárt, ízetlenkedés az egész, de önmagában az, hogy valakinek ilyesmi eszébe jutott, már tanulmányozásra méltó kórisme.
A hír annyi volt, hogy Kolozsváron, aki nyilvánosan, egy járművön vagy felszállás előtt a megállóban könyvet olvas, nem kell menetjegyet vennie. A fent említett „becsületsértés” ezután következett, a különböző poénos kommentekben: az egyik azt kérdezte, föltétlenül olvasnia is kell-e az ingyen utazáshoz, vagy elég, ha csak a zsebében-táskájában lapul egy kötet; netán hangosan kell-e egy passzust az ellenőr számára felolvasnia; csak az ellenőr által ismert nyelven lehet-e a szöveg és hasonló blődségek.
Mostanra elült ez az egész jópofizás, feltehetőleg kiderült, hogy vicc volt a hír. Én is elvetem a fogadatlan prókátorságot, ha csak egy egyetemi város viccmesterei fricskázzák meg a nem olvasókat, de amikor egymás után jelentik be olyan korrupt csencselőkről, akikről lerí a félanalfabétaság: a két-három börtönben töltött két vagy három hét alatt „röpke” két tudományos értekezést írtak, akkor az már valóban becsületébe gázol a fogalomnak, amit a könyv szó kifejez.
A virtuális prókátori parókát is ezért húztam a fejemre: nem mintha sajnálnám, hogy „műveik” jogán hamar kiengedik a tudós bunkókat, hanem, hogy az ilyen gúnyolódással még annak is elveszik a nyilvános olvasás kedvét, akinek valóban lapul kötet a zsebében, s ha lopva is, gyakran bele-beleolvas.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!