JEGYZET – Óriási szerencse, hogy ismét adódott egy olyan ötlet, amin aztán mindent feledve el lehet rágódni.
2014. augusztus 31., 19:532014. augusztus 31., 19:53
Szerető kormányfőnk dobta be a témát, de sietek előre szólni: senki ne gondoljon sikeres állásteremtő akcióról, netán beözönlő befektetőkről vagy a mindennapi szelet kenyér mellé egy falatka egyéb ennivalóról.
Nem, nem, olyasmivel, amit röviden hatékony kormányzásnak hívunk, nem szívesen foglalkoznak korifeusaink, fontosabb annál sürgősségi kormányrendelettel annak az utolsó záradéknak a feloldása, miszerint a polgármesterek elvesztik széküket, ha pártot váltanak. Ez igen, ezt nevezem sokoldalú gondoskodásnak! Végre besorolhatnak a polgármesterek is a főállású pártvándorok közé. S akkor még merje valaki azt mondani, hogy nálunk esélyegyenlőtlenség dívik!
S ha már így állunk, akkor alanyi jogon megoldom én is önnön nyelvemet, és bevallom: eddig szörnyen sajnáltam a helységek első számú vezetőit. Függetlenül attól, hogy egy kis faluban vagy egy nagyvárosban markolta görcsösen az illető hivatali székének karfáját. Hányszor elképzeltem, hogy üres óráiban ide-oda kapcsolgat a távirányítóval, nehogy lemaradjon véletlenül egy-egy pártvándor naprakész átüléséről. És közben irigykedett.
Az én torkomat pedig a sírás szorongatta: ekkora igazságtalanságot! Miért kell párthoz kötni valakit csak azért, mert az emberekért igyekszik tenni valamit, a saját zsebre játszók viszont nyugodtan végigsétálhatják az egész pártpalettát?! Nem egy olyanról tudok, aki már legalább öt alakulatot kipróbált, előszeretettel az újonnan létesült pártoknál jelentkezve, aztán rájött, hogy mégse.
Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy épp ezek a főállású pártvándorok hangoztatják, amikor a gyűjteményüket éppen egy újabb tagsági könyvvel gazdagítják, hogy aztán ennek az új tömörülésnek nem lesz szüksége megalkuvó, elvtelen stb. ( a jelzősor tetszés szerint bővíthető) alakokra, mert ők… Mi is van velük?! Ők azok, akik választóik emlékezőtehetségéről, gondolkodni képességéről a legrosszabbakat feltételezik, azért mernek ilyesmiket mondani. És lesznek barátokból ellenségek, ellenségből jó barátok. Kivéve a szegény pártszékhez kötött polgármestereket.
De végre ennek is vége! Mehetnek most már ők is a húsosfazék illata után. És új munkahelyek is lesznek ezáltal, hisz gondoljuk csak el, hány forgalomirányító kell majd a nagy erre-arra tülekedés kezelésére!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!