2010. április 12., 10:032010. április 12., 10:03
A gyorsfolyású Olt vize például tucatjával sodorja magával a különböző műanyag palackokat. Eddig nem volt ennyire nyilvánvaló a szennyezettség, hiszen a jég- és hótakaró jól leplezte a szégyenfoltot, de a tavasz kiteregette az emberiség szennyesét. Az egy másodperc töredéke alatt eldobott műanyag szemétnek több mint száz év kell, míg megsemmisül, de akkor sem tűnik el nyomtalanul, hosszasan érezteti káros hatásait. Az egyszerű emberek is otthagyják kézjegyüket a közvetlen környezetükön, aláírják a jövőt. Utódaink majd abból a mérgezett vízből isznak, amelyet mi keverünk meg nekik.
Papírhajók helyett pillekönnyű palackokat hajtogatunk ükunokáinknak, hadd örüljenek a gyerekek, legyen mivel játszaniuk, és mozduljanak ki a természetbe, hanyagolják azokat a fránya számítógépeket. Az viszont semmiképp nem fér a fejembe, kik azok az elvetemültek, akik ablakmosót és ruhaöblítőt pakolnak a kirándulótarisznyájukba. Mert vannak ám ilyenek, máskülönben nem lennének folyóparti bokrok ágain vegyszeres nejlontárolók. Gondolom, a válság miatt a háziasszonyoknak nincs lehetőségük géppel mosni, és kiviszik a tetrabugyit a patakpartra. Az áramlat azonban nem játszik; a víz ragad, s a gatya szakad, a gatya szalad. Mari néni cukra erre a csillagokat súrolja, és felkiált: Ha a textil kellett, kelljen a mosószer is! No, hát most elárultam, ez a nagy titok, így kerülnek vegyszeres flakonok a tiszta vizű hegyi patakokba. Valakinek már fel kellene találnia a műanyagbegyűjtőket.
Ezek a gyűjtőpontok az ócskavas-felvásárlók mintájára flakonokat vennének kilóra. Jó megoldás, hiszen lyukas rézmozsarat egyet sem találni a természet lágy ölén, azokat gyorsan összekapkodják a természetbarát színesfémtolvajok. A begyűjtött műanyagból lehetne építeni játszótéri kellékeket, mert a mai fából készültek komoly kihasználtságuk miatt hamar tönkremennek, a vasból épített körhintákat pedig idejekorán meglovasítják. Legyen műanyagból a világ, és akkor nem kell kivágni egyetlen fát sem, és egyetlen folyót sem kell mérgezni, mert az a felmérhetetlen mennyiségű flakon, amelyet az utóbbi évtizedekben termelt a Földön élő kétlábú, beszélő állat, elég lesz még kétszáz évig.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.