2012. július 19., 10:122012. július 19., 10:12
Hiszen a román balliberális kormány politikai randalírozása a reméltnél is nagyobb nemzetközi bírálatözönt indított el, a Bukarestre meredő szigorú tekinteteket pedig soha jobbkor nem lehetne végre bajos dolgainkra is ráirányítani.
A Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása ügyében hozott, súlyos következményeket előrevetítő bírósági ítéletnél egyértelműbb jogtiprást nem is kell keresni. A június végi alapfokú döntés – amely szerint három év letöltendő börtönbüntetést kapnak azon restitúciós bizottság tagjai, amely a sepsiszentgyörgyi kollégium épületét visszaszolgáltatta a református egyháznak – egy olyan konkrét antidemokratikus intézkedés, amely az Európai Bizottság által keményen bírált román igazságszolgáltatás visszaéléseinek mintapéldája.
Az RMDSZ és a magyar kormány azonnal szolidaritást vállalt a bizottság tagjaival, az Erdélyi Református Egyházkerület koncepciós pert emleget, és a többi történelmi egyházzal közösen megfogalmazott, a visszaállamosítás ellen tiltakozó állásfoglalásában leszögezi, az erdélyi magyar egyházak és a román állam közötti viszony továbbra sem rendezett. Miközben többen már utcára vonulva tüntettek az okozott sérelem ellen, kezdetét vette a diplomáciai harc is: Tőkés László, majd Sógor Csaba és Winkler Gyula EP-képviselők levélben kértek segítséget Viviane Reding európai bizottsági alelnöktől.
Persze tudjuk, hogy ez még nem jelent semmit: hasonló panaszlevelek tucatszámra érkezhetnek a jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős főbiztos postaládájába. A Romániára irányuló kiemelt figyelem azonban remélhetőleg átírja az uniós prioritáslistákat, így joggal bízhatunk abban, hogy végre minket is meghallgatnak, és legalább válaszra méltatnak. Ez pedig – az Unió által tanítottak szerint – számunkra csakis kedvező lehet.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.