VEZÉRCIKK – Tulajdonképpen szinte mindegy is, hogy a zsigeri magyargyűlölet vagy a szándékos provokáció – esetleg mindkettő – mozgatta Valentin Bretfeleant, a marosvásárhelyi helyi rendőrség vezetőjét, amikor a kétnyelvű utcanévtáblákat kihelyező polgárok zaklatására utasította beosztottait, és vérlázító öszszegű bírsággal fenyegette meg azokat, akik nem távolítják el a civil kezdeményezés nyomán fölszerelt táblákat.
2015. április 23., 19:512015. április 23., 19:51
A lényeg az, hogy egy normális országban ezek után nem maradhatna a helyén. Már csak azért sem, mert brutális cinizmussal viszonyul az ügyhöz.
Azt állítja: azok a magyarok provokálnának ki etnikai konfliktust, akik a normalitás szellemében – ha már az önkormányzat nem hajlandó rá – olyan táblákat helyeznek ki házukra, amelyen magyarul is olvasható az utcanév. Nem pedig a helyi rendőrség, amikor a normalitással szembe menve hadjáratot indít a magyar feliratok ellen, sértő módon „tiltott reklámnak\" minősítve azokat. (Normalitás alatt itt azt értjük, hogy egy városban, amelyet majdnem fele-fele arányban laknak magyarok és románok, az a természetes, ha minden hivatalos fórumon teljes kétnyelvűség érvényesül).
Románia azonban a jelek szerint még mindig nem tekinthető normális országnak. Miközben a rendőrparancsnok, aki volt hírszerző tiszt, azt állítja, a 25 évvel ezelőtti fekete március évfordulóján etnikai konfliktust akadályozott meg, a helyi rendőrség lépései épp hogy a véres magyar–román konfliktust kiváltó, negyed évszázaddal ezelőtti titkosszolgálati módszereket idézik, eredményük pedig ugyanaz, mint akkor: még a jelenleginél is jobban elmérgesítik a magyarok és a románok közötti viszonyt Erdély-szerte.
Mert a vásárhelyi utcanév-, illetve székelyzászló-botrány nem marad meg a város határain belül: az ottani magyarellenes lépések mindenhol tovább rontják a magyarok közérzetét, növelve a feszültséget. Persze egy személy eltávolítása még nem feltétlenül oldaná meg a konfliktust, ha a magyarellenes szellemiség megmarad – lásd a székelyföldi megyék magyarellenes prefektusait.
Mégis, a helyi rendőrség vezetőjének menesztése gesztusértékű lenne, és országos szinten közelebb vihetne az etnikumközi feszültség csökkentéséhez. Már ha egyáltalán ez a cél.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!