JEGYZET – Az uborkaszezon „szenzációinak” posványát váratlanul felkavarta egy igazán említésre méltó hír: a választott honszülők, atyák és anyák juttatásemelést kérnek, mert olyan kevés a jövedelmük, hogy szinte naponta dönteniük kell az étkezés és a ruházkodás között.
2014. augusztus 24., 21:372014. augusztus 24., 21:37
Az indoklásra (a puccos éttermek és márkás cuccok közötti dilemmára) nem is igazán tudtam figyelni örömömben, hogy végre nem abból faragnak országos fontosságú hírt, hogy valahol játék közben két kamasz összeszólalkozása kölcsönös pofonváltásba torkollt, hogy a helyileg ismert városi folklórt nyekergőnek szeretőváltáson jár az esze éneklés helyett, valakinek a valakije fenegyerekes száguldozás közben összeütközött egy másvalaki valakijével, egy fővárosi lakónegyedben élő és dolgozó örömlány hány havi átlagbérnek megfelelő öszszeget pengetett le egy járásra aligha alkalmas tűsarkú cipőkölteményért, és előző éjjel mennyit kellett dolgoznia érte, meg hasonló blődségekből.
Nem, most végre már képviselőink és szenátoraink is megelégelték az egyre csak romló gazdasági helyzetet, és lépéseket terveznek helyrehozására. Természetesen önmaguk sorsával kezdik, mert ugye ők is tudják, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, hát még ha olyan távol állnak az ájtatos, önfeláldozó élettől, mint őkelmük.
A mi pénzünkön történő folytonos ide-oda utazgatásaik, az eszméletlen luxushotelbeli számláik, a minimális parlamenti büfé-, sőt gyógyszerárakról nem beszéltek, csak a kínkeservesen lepengetett divatszalon- és éttermi számlákról. Lehet, hogy én vagyok túlságosan szűklátókörű vagy földhözragadt, de szerintem még kiejteniük sem lett volna szabad a „kis” jövedelmüket.
De ha már ilyen mértékű arcátlanságról és érzéketlenségről tettek tanúbizonyságot, akkor úgyis hiába mondanám, hogy legalább a saját választókörzetükben vessenek bár egyetlen pillantást az emberek mindennapjaira. Nem kellene megvárni az újabb parlamenti választási kampányt, amikor fűt-fát ígérgetve szorongatják szavazóik kezét, puszilgatnak minden útjukba akadót, hanem a jó kényelmes bársonyszékben töltött négy esztendő alatt sem ártana néhanapján.
Nem tudok róla, hogy a főbűnök között létezne elsőbbségi sorrend, de ha nincs is, a kapzsiság számozatlanul is a hét főbűn egyike. S ha másra nem, legalább erre gondolhatnának ezek a folyton saját zsebük tömködésével elfoglalt feneketlen zsákok!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!