2010. március 01., 09:542010. március 01., 09:54
Mindez annak kapcsán vált ismét aktuálissá, hogy az Emil Boc PDL-elnök vezette, Traian Băsescu államfőhöz közel álló kormány minden előzetes tiltakozás ellenére eltávolította a Kommunizmus Bűneit Viszgáló Intézet éléről a még a PNL-kormány idején kinevezett Marius Opreát, és két, az államfőhöz közel állónak tartott személyt kinevezve a helyére, az intézményt összevonta a száműzöttek ügyeivel foglalkozó intézettel.
Mindez nem csupán azért elgondolkodtató, mert a PDL-t a háttérből irányító Băsescu a jelek szerint szeretné, hogy a kommunizmus elítélése a saját homokozója legyen – emlékezhetünk: államfői bizottságot hozott létre a most az új intézményben pozícióhoz juttatott Vladimir Tismăneanu vezetésével, hogy összeállítsanak egy, a kommunizmust pellengérre állító jelentést, amelyet ő maga ismertetett a parlamentben – , hanem azért, mert a PDL gyakorlatilag utódpártnak, az 1989 előtt uralkodó kommunisták örökösének számít. Hiszen a 90-es évek elején vált ki a Ion Iliescu vezette posztkommunista Nemzeti Megmentési Frontból.
Ennek tudatában némileg aggasztó, hogy egy olyan párt vonta közvetve saját irányítása alá a kommunista múlt bűneit kutató intézetet, amelynek a szociáldemokraták mellett a legtöbb félnivalója lehet az intézmény esetleges leleplezéseitől. Főleg annak fényében, hogy Herta Müller és Tőkés László szerint is Oprea a legalkalmasabb az intézet vezetésére – márpedig rájuk nehéz azt mondani, hogy ne lennének a kommunistaellenes küzdelem szaktekintélyei. Bocék ragaszkodása az intézet vezetéséhez, illetve az intézmény jogköreinek Oprea által bírált korlátozása jól jelzi, mennyire nem lefutott ügy még a kommunista bűnök feltárása. Az ellenérdekeltek még ma is sokan vannak, és jelentős politikai befolyással rendelkeznek. Ezért a civil társadalomra jókora felelősség hárul annak megakadályozására, hogy az intézet ne váljon érdemi munkára képtelen kirakatintézménnyé. A küzdelem a múlt feltárásáért folytatódik, a frontvonal túloldalán ugyanazok állnak, akik húsz éve.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok