2010. május 04., 10:322010. május 04., 10:32
A lajstrom szerint például a Lacul Roşu Gyilkos-tó helyett Piros tó, a Banat Bánság helyett Bánat, a Sanatoriu pedig szanatórium helyett Szenátus. (Ez utóbbi persze értelmezhető a bukaresti politikum burkolt bírálataként is). A baj csak az, hogy a lista nem a Showder Klubba készült, hanem azzal a céllal, hogy Nagyvárad polgárai az azon szereplő megnevezéseket tartalmazó utcanévtáblákat szereljenek házaikra. Márpedig a névsor alapján nagyon úgy tűnik, hogy aki a fordítást készítette, az sem románul nem tud, sem magyarul – viszont legalább a várost sem ismeri.
Ezzel persze bizonyára sokan vannak így – ám éppen ezért nem is kísérleteznek az utcanévfordítással. Az igazi felelősség azokat terheli, akik a listát jóváhagyták, és fölengedték a világhálóra. Az ugyanis még a kisebbik baj, hogy saját magukat nevetségessé teszik, ám ezzel a félrefordított kezdeményezéssel az egész város nevetség tárgyává válik – arról nem is beszélve, hogy a kétnyelvűségre vonatkozó, amúgy jogos követeléseket is hiteltelenné teszik. A lista alapján kihelyezett táblákat ugyanis kétnyelvűnek nem lehet nevezni – legfeljebb félnyelvűnek. Vagy félkegyelműnek. Ha már a történelmi utcanevek használatát a románok ellenkezésétől félve nem szorgalmazzák, akkor vehetnék a fáradságot, hogy értelmes emberre bízzák a fordítást. (Bár egyes szászföldi településeken nem jelent gondot a történelmi nevek használata sem).
Ám ha a magát magyar érdekképviseletnek nevező szervezettől csak ilyen színvonalú kezdeményezésekre telik, akkor a magyar nyelv hivatalos használatára vonatkozó követelések tényleg elmehetnek a levesbe. Vagy a Piros tóba, ha úgy tetszik. Amúgy mielőtt valaki azt hinné, hogy kívülállóként szorgalmazom az érintettek felelősségre vonását, közlöm, hogy jómagam is a város polgára vagyok, személyimben lakcímként a Nagyvásár tér, azaz román nevén Piaţa 1 Decembrie szerepel. Illetve, stílszerűen, hogy az illetékesek is értsék: a December 1. piac.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok