2011. december 13., 09:372011. december 13., 09:37
Valószínűleg eszembe sem jutott (legalábbis nem emlékszem, hogy eszembe jutott volna), hogy soha többé nem leszek már olyan szabad.
Aki sajtóban dolgozik, tudja, hogy nekünk a hétvége nem hétvége. Az élet nem áll meg, események vannak, miniszterek jönnek, emberek tüntetnek, rendezvényeket szerveznek, ráadásul a lapok legnagyobb része hétfőn megjelenik, a vasárnap tehát kvázi ugyanolyan munkanapnak minősül, mint bármelyik másik. Nagyváradon szerencsére nagyon is pezsgő az élet, ritkán vagyok témahiányban, ezért elég ritka, hogy megengedhetek magamnak egy szabad hétvégét. Most erre is sor került, s én lélekben már egy héttel ezelőtt készültem rá, már az azt megelőző munkás hétvégén annak örültem, hogy a következő vasárnapom szabad lesz.
Örömöm hasonló volt, mint azokon a középiskolás péntekeken, megdöbbentő különbség mutatkozott viszont az okok között. Ahelyett, hogy annak örültem volna, hogy egész hétvégén játszhatok a számítógépen, egyik filmet nézhetem a másik után, együtt lehetek a családommal, a barátaimmal, napközbeni programokat szervezhetek magamnak – ami egyébként elég nagy luxus –, én amiatt voltam boldog, hogy az elmaradt feladataimat el tudom végezni, lesz időm a férjjel leszedetni és kimosni a nappali függönyét, kitakarítani, kipucolni a fürdőszobát, ebédet főzni, és süteményt sütni.
Jópofa dolgok ezek, és persze hasznosak is, na de mikor váltak a hétvégék hasznossá? Mikor nyert a „szabadidő” kifejezés olyan, teljesen új értelmet, ami inkább a „felhalmozódott-feladatok-elvégzésére-való-idő” kifejezéshez áll közel? Kipihentem magam? – kérdezik a kollégák. Hát persze! Hiszen vasárnap estére, miután elvégeztem az összes felsorolt feladatot, bevásároltam és felkészültem a vendégek fogadására, egy pár órára barátaim körében valóban sikerült elfelejteni a kötelezettségeket.
Csak az a baj, hogy addigra, szabad hétvégém utolsó estéjére már rettentő fáradt voltam.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok