2010. február 04., 10:542010. február 04., 10:54
Mert a jelek szerint nem az a fontos, hogy ott, ahol akár egyetlenegy gyermek is van, annak is esélye legyen a lehető legjobb oktatáshoz, hanem az, hogy az államkassza féktelen étvágyán gyermek-, illetve majdani embersorsokat semmibe véve enyhítsenek.
Reform, javítás, jobbítás, az egyes esetekhez és szükségletekhez mérten differenciált támogatási-működtetési elv helyett az oktatásra megint ráerőltetnek egyfajta egyenruhát. Ami nem tesz különbséget helyi sajátosságok és igények, gyermeki esélyek és esélyek között, hanem úgy oldja meg a kérdést, mint Nagy Sándor kardja a gordiuszi csomót.
Ami nem jó. Márpedig felelőtlenség azt mondani, hogy a fejadat-rendszer bevezetése nyomán kisebb-nagyobb falvakban, félreesőbb helységekben, de akár városokon is megszűnő osztályokból és iskolákból ingázni kényszerülő gyermekeknek-diákoknak ugyanakkora az esélye, mint azoknak, akiknek nem kell gyalog vagy iskolabusszal, vagy szülők autóján ingázniuk.
Felelőtlenség onnan közelíteni, hogy azokban a kisebb helységekben, ahol kevés a gyermeklétszám, a tudáshoz való utat az iskola megszüntetésével egyengetni lehet. És felelőtlenség fel nem mérni, hogy az ilyen intézkedés hatványozottan hátrányos például a nemzeti kisebbségekre, ahol a lélekszám és az ebből eredő gyermeklétszámhiány miatt amúgy is vészes a beolvadás.
De nagy felelőtlenség és szélhámosság gyermekeken és gyermeksorsokon spórolni. Mert az ilyen intézkedés csak arra jó, hogy a következő választási kampányban elő lehessen állni az államháztartás-hiány csökkentése hőstettével.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok