JEGYZET – Talán minden illetékes helyre kitettek egy láthatatlan íráshoz hasonló tiltó táblát: „Felelősséget vállalni tilos!”
2015. január 13., 19:512015. január 13., 19:51
Pátriánk eddig sem arról volt híres, hogy az emberek egymást tiporva tolonganak felvállalni a felelősséget, de amit az utóbbi tíz évben tapasztalunk, azt csak az említett ukáz magyarázhatja, mert amikor az „én vagyok a hibás” szavak nyomán máris elsimulna minden, a körülményeskedve előadott hárítás jól összekuszálja a szálakat.
És lett gyorsan ellenségkép is: a közbeszédre valamennyit is figyelő rögtön tudja, hogy a valódi felelős egyetlen szempillantás alatt kire fog bűnösként mutogatni. Az alsóbb szinteken a legtermészetesebb ellenség a szomszéd: csakis miatta dugul el a szemétledobó, a szennycsatorna, az ő kutyája rágja el a lábtörlőt, az ő rakoncátlan gyerekei borítják ki a kukát, az ő anyósa a környék legpletykásabbja.
Az életveszélyesnek semmiképp sem mondható munkahelyeken is a portás vagy a takarítónő a hibás, ha egy-egy íróasztalon bekapcsolva marad a számítógép, de ha olyan intézményekről van szó, ahol emberéletek foroghatnak kockán, akkor kössék fel igazán a felkötnivalót az adatbázisokhoz, intézkedési vonalakhoz még közel sem engedett alkalmazottak.
A legfelsőbb szintekről aztán jobb nem beszélni, hisz amit a választási vereség után a magát biztos befutónak hitt pártban látni, azt a felelősséghárítás magasiskolájaként mesterkurzusokon lehetne tanítani. Figyelve, ahogy egymásra mutogatnak, ahogy igyekeznek gyorsan és jó mélyre alányomni a másikat, miközben a harmadik épp az ő fejüket veszi célba, azt gondoltam, ennek egyetlen eredménye az lesz, ha a jelöltjüket megválasztani nem akarókat kiáltják ki hibásnak, büntetésül törölve őket mindenféle szavazói listáról. Örök időkre.
És lám, az új év első napjaiban be is jött a sejtésem: a kétnapos nagykárolyi áramszünet alatt az egyik illetékes jobban sietett felmenteni magát a felelősség alól, mint a másik, s még szerencse, hogy valaki megjavította a hibát, mert már érezhető volt az ajkakon lebegő döntő érv: a lakosság a hibás, amiért nem választ más lakhelyet. Dicséretes ez a gyors tanulás, de ideje volna végre olyan mentor után nézni, aki képes vállalni tetteiért a felelősséget. S ha lehetne, minél hamarabb, ne hagyjuk ezt is az utódokra!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!