VEZÉRCIKK – Ki okolható amiatt, hogy több mint hat évvel a válság begyűrűzése után közel 200 ezer – más források szerint 75 ezer – romániai lakos ingatlanhitelének havi törlesztőrészlete egyik napról a másikra harmadával megugrott, és sokuk esetében fennáll a fizetésképtelenné válás veszélye? – ez a kérdés foglalkoztatta az elmúlt pár napban nemcsak a bajba jutottakat, hanem a sajtót és a politikumot egyaránt.
2015. január 18., 19:102015. január 18., 19:10
Felelőssé tehető-e a részletek megtöbbszöröződéséért a hiteles, aki 2008 előtt örült, hogy végre került ez a jó kis svájci frank, amiben olyan alacsony kamattal kínálják az ingatlanhitelt, hogy még az ő fizetése is átmegy a szűrőn? Visszamenőleg felelősségre vonható-e a bank? Hibás-e a jegybank, amelyik nem tiltotta meg a pénzintézeteknek a frankalapú hitelt? Megannyi kérdés, amire nem lehet egyértelmű választ adni, mivel nem fekete-fehér a helyzet.
Vegyük sorra. A hitelt igénylő látott egy kedvező megoldást, s lecsapott rá. A bank tudta, hogy az abban a pillanatban a világ legstabilabbnak látszó devizájával több ügyfelet tud szerezni. A jegybank pedig letudta a maga részéről az egészet azzal, hogy több ízben is nyomatékosította, mindenki abban a devizában adósodjon el, amiben a fizetését kapja. De ki is akart volna lejalapú kölcsönt igényelni, amikor a kamatok az egekben jártak, és a bankok sem igen foglalkoztak ezekkel?
A svájci frankos hiteleseket 2009-ben érte az első sokk. A svájci jegybank ezt követően vezette be az árfolyamgátat – amit csütörtökön törölt el –, ami viszonylagos stabilizációt hozott, de az árfolyam már soha nem tért vissza a 2000-es évek elején regisztrált szinthez.
A kialakult helyzetre viszont sem akkor, sem azután nem született átfogó megoldás. Kérdés, hogy most, amikor ismét reflektorfénybe került a devizakölcsönök hátulütője, sikerül-e megtalálni, hogyan lehetne megmenteni a kilakoltatástól hitelesek tízezreit. (És itt nem csak a frankhitelesekről van szó, hiszen az euró árfolyama is ingadozik.) Ebben pedig egyaránt felelős a kormány, a jegybank, illetve a pénzintézetek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!