Mintha ördögi körbe kerültek volna oktatási rendszerünkben a mérföldkőnek, döntő jelentőségűnek tartott megmérettetetések. Nem lepődik meg már senki, hogy a nyári vizsgasorozat majd mindenik állomásáról évről évre az derül ki: lesújtóak az eredmények, kapkodás, dolgozatok ide-oda utaztatása, utolsó pillanatban érvényesített változtatások jellemzik a vizsgafolyamatot, a statisztikák pedig nem arra engednek következtetni, amiben év közben reménykedhettünk.
2015. július 22., 12:192015. július 22., 12:19
Hogy talán-talán idén végre jobban teljesít a rendszer… A tanári versenyvizsga eredményeinek elemzésekor sem történt másként: az oktatás berkeiben mérvadónak tekintett vélemények szerint újfent kiderült: az egész rendszer megannyi sebből vérzik, és nem kivétel ez alól természetesen a pedagógusjelöltek vizsgáztatási módszere sem. Merthogy egyfelől még mindig központosított a megmérettetés, ami azért sem lehet célirányos, mert a pedagógusjelöltek más-más jellegű felkészítést érvényesítő felsőoktatási tanintézetből érkeznek, így nem ugyanazzal a tudásanyaggal feltarisznyázva vágnak neki az anyagilag sem sok jóval kecsegtető tanári pályának. Ugyanakkor az egyes iskolák sem szervezhetnek testre szabott, a helyi közösség igényeinek megfelelő versenyvizsgát, nem választhatják meg, kit is látnának szívesen osztálytermeikben. Életidegen, emberi tényezőket figyelmen kívül hagyó, gépies rendszer az, amely sem ezt nem veszi számításba, sem pedig azt, hogy a versenyvizsga, amelynek szervesen össze kellene fonódnia a tanítási gyakorlattal, csak felületesen és érintőlegesen, mintegy fércöltésekkel kapcsolódik hozzá. Nyilván bizonyos szinten mindig zsákbamacska, hogy valakiből jó pedagógus lesz-e, vagy sem (ez sokévi gyakorlat és rossz esetben tönkretett diákgenerációk után derül ki), de a túlnyomórészt elméleti tudást mérő vizsga ugyancsak korlátozza annak lehetőségét, hogy a rátermettséget valamelyest is fel lehessen mérni. Így pedig oktatásunk továbbra is ördögi körben forog, és nem lehet kideríteni, hogy melyik is a hal feje, amitől az egész rendszer bűzlik: a nem megfelelő tanárképzés, versenyvizsga, véglegesítő, tanítási gyakorlat, kisérettségi, nagyérettségi, vagy visszakanyarodva: a nem megfelelő tanárképzés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!