VEZÉRCIKK – Az RMDSZ még időben felismerte az újratervezés szükségességét, kérdés azonban, mekkora az átütőerő a maradék fegyverarzenáljában, miután lemondott a kormányzással járó érdek-képviseleti és -érvényesítési eszközeiről.
2014. december 16., 20:212014. december 16., 20:21
A szövetség tavaly februárban jelentette be, hogy létrehozta a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálatot, eligazítást és védelmet biztosítva azoknak, akiket hátrányos megkülönböztetés ér nemzetiségi alapon.
A nagy késéssel megvalósuló, de mindenképpen dicséretes kezdeményezésnek köszönhetően jelentős eredmények is születtek: Markó Attila ötletgazda szerint a jogvédelmi szolgálat munkájának tudható be, hogy az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma 2013-as emberi jogi jelentésének kisebbségi jogokkal foglalkozó részében kitértek a romániai magyar közösség elleni diszkriminációra, a székely zászló és a magyar nyelvhasználat elleni hadjáratra.
Kormányon kívülről ez az egyik legfőbb feladat: egy olyan profi panaszcsatorna létrehozása, amely folyamatosan országos, Kárpát-medencei, nemzetközi visszhangokat generálhat. Ehhez természetesen átfogó kapcsolatháló kiépítése, sok munka és pénz kell.
Nem szégyen ugyanakkor kikérni a „nagyok”, az antiszemitizmust monitorizáló szervezetek, a különböző emberi jogi vagy éppen állatvédő harcosok tanácsait sem – ők vajon mit tennének, ha egyesületük ötletgazdája bujkálásra kényszerülne a kétes igazságszolgáltatás miatt?!
Szintén fontos érdekérvényesítési front az Európai Parlament, csakhogy ezen a színtéren lejáratta magát az RMDSZ: nehéz lesz szövetségest találnia azok után, hogy nem hallgatott a „családfőre”, az Európai Néppártra, és nem támogatta Klaus Johannist az államfőválasztás második körében. Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójában ugyanakkor erős pozíciókkal rendelkezik a szövetség – a FUEN hangjának felerősítését szintén a teendők között kell említeni.
A kormánnyal való szakítás után ugyanis itt a nagy lehetőség, hogy hatásosan megcáfoljuk azt a téveszmét, miszerint Romániában példásan rendezett a kisebbségek ügye. Jóval nehezebb lesz, mint kormánytagként akarva-akaratlanul fenntartani ezt a hamis látszatot, de ez az az irány, amerre vezetnie kell egy valós újratervezésnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!