2013. április 16., 20:522013. április 16., 20:52
Egyelőre nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték, információ arról, hogy a „szolgálatos gyanúsítottak”, az iszlamista terroristák vagy belföldi kormányellenes erők állnak a gyalázatos támadás hátterében. Az utóbbi változatnak ellentmond, hogy a terrorcselekedet a világ egyik legrangosabb futóversenyének részvevői, nem pedig egy kormányhivatal ellen irányult – bár igazság szerint a merénylők gondolkodásmódja megfejthetetlen.
De miért is nehéz kinyomozni a bostoni elkövető(k) kilétét, indítékát? Hát éppen amiatt, hogy az Egyesült Államoké sajátos eset a nagyvilágban, így gyakorlatilag bármelyik forgatókönyv beigazolódhat. A tengerentúl jelenleg minden eddiginél élesebb vita folyik a fegyvertartás tervezett szigorításáról, miután az elmúlt hetekben-hónapokban számos, több tucat halálos áldozattal járó mészárlás történt Amerika-szerte. A helyzet egyszerűen tarthatatlan: mivel a fegyverviselés alkotmányban rögzített alapjog, jelenleg 300 millió amerikai polgár birtokol tűzfegyvert, például iszonyú pusztításra alkalmas automata gépkarabélyt – otthoni használatra. Ilyen körülmények között tűt keres a szénakazalban az FBI, amikor a Bostonban bevetett, házi készítésű bombák gyártói után kutat. Szokatlanul hangzik ugyan, de a bostoni tragédia Amerika külföldi szerepvállalása tükrében sem tekinthető váratlannak. A béketeremtés jelszavával az amerikai haderők sajnos rendszeresen követnek el olyan cselekményeket világszerte, amelyek nem nyugalomhoz, stabilitáshoz vezetnek, hanem indítékul szolgálnak későbbi merényletekhez. Csakhogy efölött szemet hunynak a demokratikus nagyhatalmak. A bostoni maraton idén minden hírközlő fórumon vezető téma, miközben például Irakban naponta követnek el ennél súlyosabb, sokkal több áldozattal járó merényletet, amelyek viszont már nem lépik túl a civilizáltabbnak mondott világ ingerküszöbét. Márpedig az igazi tragédia az, amikor az emberiség szelektíven érez együtt áldozattal és áldozattal…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok