JEGYZET – A naptár szerint farsang van ugyan, de mintha mostanában a világnak nem igazán volna kedve a forgatagokhoz. Épp ellenkezőleg: inkább állóképeket látni, melyekről nemcsak a mozdulatlanság, de a jókedv hiánya is sugárzik.
2015. február 01., 19:042015. február 01., 19:04
Pedig a farsangi kavalkád legfontosabb kelléke, a maszk ott van a szereplők arcán. Szakértők szerint tulajdonképpen erre szolgált a farsangolás: álarcban, mintegy névtelenné, ismeretlenné válva ki lehetett tombolni az egész évi munka törődéseit, leadni a fölös energiákat, hogy aztán a szigorú böjttel fel lehessen készülni a húsvétkor feltámadó munkakedvre és nekilátni az új termést meghozó első lépéseknek.
Sok minden történt a maszk takarásában, bocsánatos csakúgy, mint megbocsáthatatlan, de a múló idő kifehéríti a farsangi emlékeket is. Mostanában viszont már ez a karneváli sürgésforgás sem a régi, csak azok ügyködnek, akik még mindig hűek az álcázáshoz. Ám ez nem szórakozás: még az elkövetők sem annyira elvetemültek, hogy élveznék, ha ismeretlenné maszkírozva az egész világ szeme láttára egyszerűen kivégeznek két vétlen embert. Az áldozatok arca fedetlen, a hóhéron álca – ez sem új, a régi évszázadok bakói is, ha jól emlékszem, vörös maszkban végezték a feladatukat.
Szégyenből-e, szeméremből vagy épp ellenkezőleg: büszkeségből, hogy milyen fontos állásuk volt?! Nem tudom, ez a viselkedés-lélektan szakembereinek a területe. Ők talán arra is választ találnak, hogy ha a párizsi fegyveresek fekete maszkot viseltek, akkor anynyira kontárok voltak-e, hogy a személyi igazolványukat hanyagul csak úgy elhagyják?!
Félek, nehogy egy farsangi tréfának indult és valamiért nagyon bedurvult akciósorozat tanúi lettünk volna, nem egy véresre sikeredett átverésé, melyben a lelőtt maszkosok, illetve a személyi iratok tulajdonosai között nincs is semmi kapcsolat. Csak kérdezgetek én is, válaszokat még magamban sem fogalmazok. Nem is tudnék, a gúnylapra vonatkozó pró és kontra megnyilvánulások annyira erősen beszínezték az elmúlt heteket.
Az indulatok talán elcsitulnak farsangfarkáig, az idén is csúcsára hág a jókedv, de addig be kell érnünk maszkos fegyveresekkel, áldozatokkal, tüntető kis- és nagyemberekkel. Akik mozogni látszanak, mégis állóképeknek tűnnek. A vidám farsangi forgatag helyett.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!