VEZÉRCIKK – Ha nagyon őszinte akarok lenni, megértem Victor Pontát: velem is fordult már elő, hogy lányom lovasversenyének megtekintését hivatali úttal igyekeztem összehangolni.
2014. augusztus 06., 21:312014. augusztus 06., 21:31
Miért ne nézze meg hát a miniszterelnök fia gokartprodukcióját, ha már Kézdivásárhely közelében jár. Főleg, ha az RMDSZ meghívta a nyergestetői emlékezésre, tehát amúgy is dolga akadt a Székelyföldön. Na, ez az, amit viszont a legkevésbé értek.
Nem Pontát, hiszen az vesse rá az első követ, aki nem élne minden hasonló alkalommal, hogy a kezelhetetlen és kiszámíthatatlan – dehogy kezelhetetlen, dehogy kiszámíthatatlan... – székelyek szavazataiból átcsaljon néhányat a maga oldalára. Hanem hogy a Minority SafePack-ügyben a román hatalom által többször is felmosórongynak használt RMDSZ-elnök milyen meggondolásból invitálta a környékre épp most a miniszterelnököt, annak motiválásán sokat kell még dolgozniuk a hivatásos pártkommunikátoroknak.
Ezer és egy dolog szólt volna ugyanis amellett, hogy a hazai magyarság elvárásainak egyik legcinikusabb akadályozója azon a napon a Nyergestető közelébe se kerülhessen. A luxemburgi eset óta ugyanis egymás sarkát tapossák az újabb megalázások, be nem váltott ígéretek, érdekérvényesítési kudarcok.
Példa a közelmúltból: magyar prefektus Hargita megyében. Ennek elfogadása, a legelemibb normalitás állapotának sikerként való feltüntetése a megalkuvás olyan mélypontjának számít, amelynek alulmúlására pillanatnyilag ötletünk sincs. Prefektusra ugyanis abban a megyében lett volna szüksége a magyar közösségnek, ahol például több ezer hektárnyi erdőjuss visszaszolgáltatását akadályozza, illetve késlelteti az állam helytartója.
Maros megye feladásával, a konfrontációtól való elmeneküléssel azonban újabb esélyt szalasztott el az RMDSZ, hogy a kabinet külső-belső tagja, Kelemen Hunor kormányfői társaságban igyekezhessen újjáépíteni imázsát saját hívei előtt. Ponta pedig farmernadrágban parolázik a két székelyföldi megye székely lajbiba öltözött elöljáróival. Mi ebben a furcsa? Ő elsősorban gokartversenyre érkezett, igényes ember pedig vigyáz, nehogy „túlöltözze” az alkalmat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!