2011. október 17., 10:242011. október 17., 10:24
Pedig az gyémánttökéletesre van már csiszolva, minden hatásszünet, minden rebbenő tekintet és lendületes gesztus teljesen a helyén van, minden szófordulat kidolgozva, a poénok mértékletesen adagolva, zökkenőmentesen vezetik a gyámoltalan hallgatót a terv szerint mindig zajosan csattanó végkifejlet felé. Csak a hálátlan haverok, mert nem jutnak szóhoz, biztos, az bántja őket. Vagy hogy rajtuk kerekedett minden történet, lankadó figyelmük miatt kerültek ki a laposabb részek, és hahotáik domborították a hatásos fordulatokat. Ezért soha nem marad el a röhögés, amikor bedobják a téblábolsz, mint Ádám anyák napján hasonlatot, vagy azt, hogy olyan gyorsan hoztuk haza a fenyőt az erdőről, hogy a mókus csak a kandalló előtt ugrott le róla. És azt is tudja mindenki, hogy olyan hideg volt, hogy a tűz felfagyott a ház oldalára, majd a tavaszi olvadáskor leégett, s vele együtt a ház is. Örökzöld, hogy olyan szárazság volt, hogy a teheneknek is tízórait csomagoltak a legelőre. Vagy hogy örökké muszáj inni, mert az ember nem tudja úgy kinyitni az autót, hogy elé ne kondorodjon belőle egy üveg bor vagy két doboz sör minimum.
A gyönyörűen kerekített történetekkel csak egy a gond, hogy nincs elég újszülött, akinek folyamatosan elő lehetne adni. Mert előbb-utóbb bezáródik a kör, és a rengeteg odafigyeléssel, energiával és ihlettel mívesre cizellált sztori egyszer csak laposan puffan az elhasználtsága miatt. Már nemcsak a haverok tárgyalják a tőzsdei híreket és az aktuálpolitikát a mesterien beágyazott poén alatt, hanem a vélhetően sztoriszűz hallgatók tekintete is elbambul, vagy a pincérnő után koslat. Valahonnan hallották már, és a legrosszabb, ha másodkézből, mert akkor még a plágium szégyenletes gyanúja is felmerülhet bennük. Márpedig ezek a történetek mesélésre valók, és a poéngyilkos százszormondtadmár sem mindig tud gátat vetni áramlásuknak. Mint amikor hajóútra készülő haverunkat így engedte útjára a vidám vasárnapos munkatársa: és amikor a hajó elsüllyedt, egyetlen utas menekült meg, az, akihez szólt az Úr, és azt mondta neki, ússzál! Vagy ezt mondtam már?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.