2010. január 14., 10:562010. január 14., 10:56
Az első és legfontosabb, hogy egyáltalán önkormányzati határozattervezet szintjére juthat egy olyan kezdeményezés – Scorniceşti-en vagy Marosvásárhelyen, teljesen mindegy –, amelynek során emberek életéért felelőssé tett, és emiatt perbe fogott embernek szobrot emeljenek. Avagy ha úgy tetszik, olyan emberek szobrának a felállítása kerüljön terítékre, és – horriblie dictu! – nyerjen jogilag is érvényt, akik közvetlenül felelősek a Romániában 1989. december 22-én bukottnak hitt kommunizmus viselt dolgaiért.
Hiszen ha Ceauşescu volt az elsőszámú felelőse annak az emberéleteket követelő és tengersok kínt okozó rendszernek, amelyet Románia akkor huszonhárommilliónak mondott lakossága – mínusz a felső tízezer – főleg az 1980-as években elszenvedett – márpedig az volt –, akkor tábornokai, a szóban forgó Ştefan Guşă, Mihai Chiţac és Victor Atanasie Stănculescu is felelősek.
A második az, hogy a jelek szerint az ítészeknek sem jogi eszköze, de talán akarata sincs arra, hogy az ilyen szoborállításos buzgóságokat visszaverjék. Pontosabban a helyükre tegyék. Mert vagy elfelejtették, mi volt 1989. december 22-e előtt, és mi történt akkor például Temesváron, vagy egyszerűen fiatalok és tájékozatlanok, ami viszont nem menti fel őket a felelősség alól.
A harmadik pedig az egész ügynek az etnikai vonzata. Hiszen nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy egy magyar ügyvéd – ez esetben Kincses Előd, de a hírhedt Agache-perben szintúgy bukott Frunda György – a jelek szerint soha nem fog nyerni ilyen természetű és horderejű ügyben. Hiszen a képlet egyszerű: Romániában sokkal erősebb az alkotmányában is rögzített nemzetállami mivolt építése, mint a jogállamé, a marosvásárhelyi szoborállítás márpedig ebbe a forgatókönyvbe illeszkedik. És azt se feledjük, hogy a mai román nemzettudatnak – a moszkovita agymosásos Dej-korszakot követő – kialakításában, megerősödésében maga – a sokak által emiatt is visszasírt – Ceauşescu játszotta a fő szerepet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok