2013. február 28., 08:412013. február 28., 08:41
És mit tanítok? Magyar irodalmat. Hát az nem épp a legjobb, írta, mert őneki csak románból és matekből „kell majd adnia”. Értettem én, hogyne értettem volna, de csak megkérdeztem, hogy mit és kinek kell adnia? Hát a pótérettségit, merthogy tavaly megbukott. Vagyis vizsgáznia kell románból és matekből. Erre nem reagált, mert nem az én nyelvhelyességi kiselőadásom érdekelte, hanem az, amit sürgősen meg is kérdezett: tudom-e, kivel lehetne elrendezni a vizsgákat? Elrendezni?! Hát hogyne tudnám, hisz rend a lelke mindennek. Na, akkor mondjam a neveket! A nevet azt nem tudom, mert kvázi ismeretlen, de mindenképpen azzal lehet „rendezni”, aki tavaly megbukott, és akinek majd vizsgáznia kell.
Egyszóval azzal, aki éppen kérdezi. Csak neki kell ülnie a tananyagnak, és meg kell tanulnia. Nem is olyan nagy dolog ez az egész „rendezés”. De nagy dolog, mert neki ilyesmire nincs ideje, ő dolgozik, nem ér rá még tanulni is. Úgyhogy mondjam szépen a neveket! Nincsenek nevek, üljön neki tanulni. Erre aztán már nem is válaszolt, és azóta sem jelentkezett. Feltehetőleg kihúzott a reményteljes „rendezők” közül, vagy egyszerűen bejelölt mint félkegyelműt. Mondanom sem kell, hogy a legkevésbé sem fáj elhagyatásom annál kevésbé, mert már e téren megedződtem az idők folyamán. Voltak nekem ennél sokkal zajosabb meneteim „aggódó” szülőkkel, akik nem értették, mit nem értek az ő „mennyibe kerül?” kérdésükön.
Én ugyanis tettem magam, hogy a felkészülésre szánt idő a mennyi, és a válaszom is az volt: amennyi időt a tanulásra szán. De a poén csak most következik, ugyanis szóvá sem tettem volna ezt a majd mindenik tanárral előforduló kis purparlét, ha nem lettem volna szem- és fültanúja, ahogy az egyetemre menet a buszon épp „elrendezi” aznapi vizsgáját egy eljövendő értelmiségi(??!!) leányzó: a mellette ülőtől elkérte a jegyzetet, és okostelefonjával lefényképezte. Mert rend a lelke mindennek. Csak nem az ilyen „rend”, „rendezés”, és cifrázhatnám még bárhogy a szót, mert ez nem lesz, nem lehet semminek sem a lelke! Legalábbis remélem, hogy én már nem érem meg, amikor az lesz!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok