A cikkek hangvétele alapján már körvonalazódik a lépést botrányosnak tartó polgár portréja: olyan retrográd, hogy még a számítógépet is faszénnel fűti, és annyira avítt, nemzetieskedő mélymagyar, hogy legszívesebben minden útjába kerülő románt marhavagonnal, de inkább kecskeháton küldene a Kárpátokon túlra. Az írások ugyanis ugyanarra a dichotómiára épülnek: aki szerint az Erdély elszakítása felé tett egyik első lépés Nemzetiben történő megünneplése klassz dolog, az jó fej, korszerűen gondolkodó polgár, aki szerint viszont sértő a magyar nemzetre nézve, az kriptonáci, akihez képest a Jobbik maga a meleg büszkeség klubja. Holott ezzel épp az általuk fennhangon hirdetett nyitott gondolkodást és a toleranciát dobják sutba, és nagyjából a Rákosi-féle, tízmillió fasiszta országáról szóló kifakadást idézi. Mert vannak például olyanok, akik jól érzik magukat a 21. században, kedvelik és használják a globalizáció áldásait, és nem feltétlenül fojtanák bele román vagy szlovák szomszédjukat a pöcegödörbe, sőt piknikezni is hajlandóak lennének elmenni velük. Ám azt mégiscsak provokatívnak tartják, hogy egy másik állam azon – amúgy valóban mucsai módon, provokatív szándékkal nemzeti ünneppé nyilvánított – ünnepnapját ülje meg az egyik fontos nemzeti intézményükben, amely történetesen az ő nemzetük számára csakis negatív konnotációkkal bír. Ez alapvető jószomszédi jóérzés kérdése is. Vagy valóban van olyasvalaki, akit annyira elvakít a jakobinus hevület, hogy elhiszi: tényleg az ideálisnak hitt világban élünk, és attól, hogy Erdély megszerzését/elvesztését Budapest szívében, hivatalos magyar részvétellel ülik meg, a két nép azonnal egymás keblére borul, mi nemzeti étellé nyilvánítjuk a csorbalevest, a románok meg a gulyást, és ezentúl tűzön-vízen át elválaszthatatlan szövetségesek leszünk? Nos, a való világban ezt nem igazán így érik el, inkább gyengeségnek tekintik az ilyen megalázkodó gesztusokat. Az ilyen lépések csak szőnyeg alá söprik a gondokat. A történet tanulsága viszont egyszerű, és józan ésszel aligha kérdőjelezhető meg: akasztott ember házában nem hirdetjük meg a kötélverők világtalálkozóját.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok