Európai fakírok balról és jobbról

Ez jutott eszembe a napokban, amikor arról szóltak a hírek, hogy a jobboldali pártokat tömörítő Európai Néppárt a Fideszt fenyegeti kizárással, a baloldaliak pártcsaládja pedig a román szociáldemokraták előtt lebegtette meg a kitessékelés lehetőségét. Az összehasonlítás általában szerencsétlen dolog a politikai színtéren, mivel minden eset s szereplő más környezetből érkezik, és a helyzetek is csak részben azonosak. Manfred Weber, a néppártiaknak az Európai Bizottság élére felkent jelöltje nagy hagyományú, Bajorországban rendíthetetelen népszerűségnek örvendő német párt politikusa. Budapesten érezhetően a megoldást kereste az Orbán Viktor vezette Fidesz elleni offenzíva mérséklésére. De alapvetően mégiscsak felvállalta a kizárást szorgalmazók kezdeményezését, azaz azt, hogy az általa vezetett pártcsalád saját maga ellen hajtson végre öncsonkítást, jó esetben sebet ejtsen magán egy valóban fontos választás előtt két hónappal.

Egy nappal Weber budapesti vizitje előtt Frans Timmermans is aktivizálódott. A Weber szocialista riválisaként ugyancsak a bizottsági elnöki tisztre pályázó holland politikus Bukarestben dorgálta meg a román kormányt az igazságszolgáltatási reform miatt. Korábban, az európai baloldal kongresszusán is odamondott a bukaresti „családtag” PSD-nek: „alapértékek” betartása vagy távozás! Mint Timmermans hétfői nyilatkoztataiból kiderült, számára a jogállamiság nagyjából azt jelenti, hogy egy ország – jelesül Románia – az Európai Bizottság engedélyével alkot törvényeket. Mellékes kérdés a demokratikus választások alapján megalakult kormány akarata vagy az alkotmánybíróság véleménye.

A brüsszeli Politico című lap becslései szerint az európai parlamenti megméretés nyomán az Európai Néppártban bírált, sőt kizárással fenyegetett Fidesz tizennégy mandátumot szerez, a baloldali pártcsalád által fenyegetett PSD pedig tizenegyet. Ezekkel a számokkal mindkét párt továbbra is a legerősebbek közé tartozna saját EP-frakciójában. Timmermans – akinek volt politikai alakulata, a holland Munkáspárt csupán három mandátumra számíthat a májusi EP-választások után – és Weber mégsem tanulmányútra jár Bukarestbe, illetve Budapestre, hanem ejnye-bejnyézni, fenyegetni. A két nagyreményű politikus ezzel nemcsak fakír módjára sanyargatja, gyengíti saját pártcsaládját a választási kampány közepén, de az eddigi, változatlanságra épülő uniós politika mellett is állást foglal. Újító, az emberek számára közérthető, lényegi reformokat tartalmazó programok ütköztetését kellene látnunk a „populisták” térnyerése által „fenyegetett” új EP felállását megelőző kampányban néppárti és szocialista vezérjelöltektől egyaránt. De a jelek szerint ők erre alkalmatlanok.