2012. július 16., 09:522012. július 16., 09:52
De jól hangzott, nagyot dobott a terméken, és még a legszőrszálhasogatóbb piszkálódó sem mondhatta például, hogy hazugság, Európában azt sem tudják, mi az az – egyébként „falmelléki” – forrásvíz, nemhogy szomjaznának rá. A baj ott kezdődött, amikor már nem csupán az ezt-azt gyártó cégek dobták be a kispénzű halacskák számára az eurocsalit, hanem a nagyobb fogásra ácsingózó szolgáltató vállalatok. Az akkoriban fellendülő építkezéseken, pénz- és bankügyi háttércégek vagy obskúrus nyomtatványokat piacra dobó kiadók háza táján alig-alig lehetett nem euróval kezdődő nevűt találni.
Csakhogy hamar kiderült, hogy az Euroilyen-olyan feliratú munkazubbonyok mögött az átkosból megörökölt jó öreg munkamorálért dobog a „dolgozó” szíve, és természetesen (?!) úgy végzi az elvállalt feladatot, ahogy azt annak idején megtanulta: inkább nem végzi, mint végzi, s ha netán a csoportból épp őrá kerül a munkát mímelő mozgássor elvégzésének dolga, akkor biztos lehet benne, hogy legalább négyen figyelik elmerülten dohányozva közben, nehogy véletlenül túlhajtsa magát. Így aztán sikerült is jó gyorsan lejáratni a csali nevet, helyesebben nem is lejáratni, inkább megfosztani lényegétől. Kiüresíteni, jól hangzó burokká degradálni. Voltak viszont ezeknek a csali nevű cégeknek olyan hiszékeny alkalmazottaik, akik meg voltak győződve arról, hogy nyugatabbra csak el kell rebegniük előző munkahelyük nevét, mindenki hasra esik, és azonnal alkalmazzák őket.
Mondanom sem kell, hogy sehonnan nem jött ilyesfajta tömeges elesésről szóló hír, az „euroság” ugyanis arrafelé nem a feliratokban, kiírásokban, vagyis nem a burokban nyilvánul meg, hanem annak tartalmában. Ha pedig a burok üres vagy majdnem az, nem ér az egész semmit. Ahogy ahhoz sem kell száz évet közelítő tapasztalattal rendelkezőnek lenni, hogy széles ívben elkerüljük a magát feddhetetlenül becsületesnek hirdető embert. Ilyesmit ugyanis nem magunkról szokás mondani. Hát így kerüli el kicsi avagy nagyhal a csillogó eurocsalit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok