2012. július 20., 10:022012. július 20., 10:02
Csak az a baj, hogy valahova Ukrajna és Fehéroroszország közé. Az Európai Bizottság igazságügyi országjelentése, amelyben megkérdőjelezi a kormány jogállamiság iránti elkötelezettségét, illetve az, hogy Barroso EB-elnök kijelentette: megingott a Romániába vetett uniós bizalom, óriási pofon a Ponta-kormány számára, hiszen egyértelműen jelzi: a cselekedeteit övező demokratikus retorikai máz ellenére durván megsértette az EU demokratikus alapelveit.
Bárhogy is próbálja a kormányoldal újabb retorikai csűrés-csavarással kisütni, hogy az EB valójában az elmúlt öt évről mondott ítéletet, ha explicite megfogalmazták, hogy a korrupcióellenes küzdelem terén sikerült biztató eredményeket elérni, és bár a reform nem teljes, az utóbbi három hét fejleményei azok, amelyek még az eddigi reformokat és sikereket is veszélybe sodorták. Az egészben az a legfélelmetesebb, hogy a kormányoldal a jelek szerint még mindig nem fogja fel, milyen veszélyes játékot folytat.
Miközben Ponta kormányfő fogadkozott, hogy betartja az EB ajánlásait, amelyek a jogállamiság helyreállítását célozzák, az USL-es parlamenti többség éppen átverte az EU-t, amikor úgy módosította a bírált kormányrendeleteket, hogy az alkotmánybíróság hatáskörét nem állította maradéktalanul helyre, és a referendum szabályait is verseny közben módosította újra. Hogy ez szabadságharcos dac, balkáni aljasság vagy csak egyszerűen ostobaság, nem tudni, talán mindezek keveréke. Ami biztos: az EU a Ponta-kormány stiklijei miatt egy időre lezárta a schengeni sorompót a román állampolgárok előtt. Az újabb trükközések nyomán pedig – látva Barrosóék elszántságát – félő, hogy a további szankciók sem késnek soká.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.