JEGYZET – Az elnök felkapta a vizet. Jóformán meg sem kezdődött a vele készítendő interjú, amikor Toomas Hendrik Ilves észt államfő lekapta az orráról a szemüvegét, kivette a fülhallgatót a füléből, és méltatlankodva olyasmit mondott, hogy illene helyesen használni a nevét.
2015. február 10., 20:162015. február 10., 20:16
2015. február 11., 10:192015. február 11., 10:19
A balti állam vezetőjét a brit Sky News televízió kapcsolta élőben az ukrajnai háború témájában rendezett müncheni biztonságpolitikai konferenciáról, ám a beszélgetés hamar félbeszakadt.
A csatorna műsorvezetője ugyanis egyik keresztnevén, Hendrik úrnak szólította az észt politikust, aki emiatt nem volt hajlandó tovább mikrofon elé állni. Annál is inkább, mivel a stúdióban ülő műsorvezető számára szemmel láthatóan nem tudatosult a baklövés, sőt Ilves csökönyössége láttán egyszerűen áttért az időjárás-jelentésre.
Az újságírói és diplomáciai karriert maga mögött tudó észt államfőről tudni kell, hogy Stockholmban emigráns szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, Amerikában, Kanadában, majd Münchenben élt, és csak 1991-es függetlenné válása után telepedett le Észtországban. Kizárólag csokornyakkendőt hord, és a jelek szerint roppant kényes a nevére.
Elképzelem, amint a mi Hunorjaink, Lászlóink, Csabáink és Istvánjaink hasonlóképpen kikérik maguknak, és tüntetőleg félbeszakítják az őket előszeretettel a keresztnevükön szólongató román újságírókat. De legalább felhívják a bukaresti médiamunkások figyelmét a legalapvetőbb tájékozódás követelményére, amelybe beletartozik az is, hogy a témával kapcsolatos dokumentálódással egy időben arról is informálódni kell, miként szólíthatjuk meg beszélgetőpartnerünket.
A jelek szerint a mi „észtjeinknek” megfelel, ha folyamatosan „domnu Belo”-ként vagy „domnu Otilo”-ként nyaggatják őket. Pedig elég lenne csak egyszer rápirítani a román műsorvezetőkre, szintén a keresztnevükön válaszolva nekik. Vagy azt javasolni, hogy szólítsák Klausnak, Victornak, Călinnek és Traiannak a bukaresti élpolitikusokat. Kíváncsiak lennénk, mi sül ki belőle.
Amúgy a Hendrikek ugyanakkor ünneplik a névnapjukat, mikor a Henrikek. Aki kíváncsi, nézzen utána!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!