2012. augusztus 16., 09:402012. augusztus 16., 09:40
Bizonyára Önök között is akadnak ilyenek vagy olyanok, akik saját bőrükön tapasztalják ezt a gyalázatot. Nos, akkor figyeljenek, mert jó hírem van. Az esélytelenségnek ezennel vége. Jól hallották. Sőt! Az esélyegyenlőségnek is vége. Mostantól, kérem, mindenkinek annyi esélye lehet, amennyit csak akar. A kötelező szerénységgel hadd tegyem mindjárt büszkén hozzá: én már az esélyesek közé tartozom.
A szerencse az egyik mobiltelefon-szolgáltató jóvoltából mosolygott rám. Üzenetet kaptam, melyben az állt, hogy nyerhetek autókat, eurókat, efféléket. Erre persze csak legyintettem, de a lényeg még csak ezután következett: újabb üzenetben már arról tájékoztattak, hogy ingyen kaptam ötven esélyt, és ezt további húszezer extra eséllyel gyarapíthatom válaszüzenet küldésével, mindössze 99 centért.
Hiszen ez egészen fantasztikus – gondoltam –, ennyi esély ilyen potom áron! Küldtem is a választ sebtében. Naná hogy! Ezután napi rendszerességgel érkeztek az üzenetek, és általuk hamarosan több tíz, sőt százezer esélyem lett. Aztán úgy jártam, mint a viccben a nyuszika, aki addig cipelte be az előnyöket a házba, míg végül behozhatatlan előnyre tett szert, és kint kellet hagynia az ajtó előtt. Mert, ugye, mit kezdjek én ennyi eséllyel? Most már nyugodtan hátradőlhetnék, hiszen én vagyok a toronymagas esélyes, de ez valahogy nem tesz igazán boldoggá.
Az én boldogulásomhoz végül is elég, ha temérdek esélyem közül egyet-kettőt kihasználok. Igazságtalan volnék, ha mind megtartanám magamnak, úgy döntöttem, inkább elosztogatom. Mától kezdve szeretettel várom kedves esélytelen embertársaim jelentkezését. A legalacsonyabbtól a legmagasabb szintig bárkit ki tudok segíteni.
Több tízezer esélyt adhatok a világnak a válságból való kilábalásra, betegnek a gyógyulásra, fiatalnak az érvényesülésre, sportolónak éremre, nemzetnek a megmaradásra. Nagylelkű és egyébként megfizethetetlen szolgálatomért cserébe mindössze annyit kérek, dobjanak már össze néhány centet a telefonszámlámra.
Vincze Gyula
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok