VEZÉRCIKK – Megannyi szolidarizáló és együtt érző nyilatkozat, megnyilvánulás látott napvilágot a Nagy Zsolt volt távközlési miniszter, egykori RMDSZ-es politikus és bűntársai perében született jogerős bírósági ítélet kihirdetése nyomán.
2015. január 27., 20:222015. január 27., 20:22
2015. január 27., 20:232015. január 27., 20:23
A szövetség jelenlegi elnöke megrendülve adott hangot értetlenségének, főtitkára az országból való elköltözésben látja az igazságtalanság egyetlen ellenszerét, míg a Nagyot támogatásáról biztosító Facebook-csoport tagjai – nem mellékesen több ezren – közölték: a végsőkig hisznek a volt politikus ártatlanságában.
Az első felindulásból született, mélységes felháborodást tükröző reakciók is arról árulkodnak, a kilenc éve húzódó ügyhöz az erdélyi magyar nyilvánosság kizárólag érzelmi alapon viszonyult. Magában hordozza ez az attitűd a sokak által tényként kezelt vélekedést, miszerint a magyarok – beleértve politikusaikat – becsületesebbek, tisztességesebbek, mint a többségiek, ugyanakkor egy kisebbségi közösség tagjára, képviselőjére, vezetőjére hatványozottabb nyomás nehezedik a mindenkori hatalom részéről.
A stratégiai privatizációs per számunkra legexponáltabb vádlottja, az egykor ígéretes politikai karrier előtt álló Nagy Zsolt az évek folyamán számtalanszor bizonygatta ártatlanságát, a jogban, gazdasági ügyletekben járatlanok számára roppant hihetően érvelve, ízekre szedve a nyomozó hatóság vádjait.
Csakhogy a legfelsőbb bíróság előbb alap-, majd másodfokon is bizonyítottnak találta a nemzetközi bűnszövetkezetben való részvétel vádját, ráadásul nemcsak Nagy, hanem a többi vádlott esetében is, ennélfogva nemigen lehet mit kezdeni a jogerős ítélettel.
Fel lehet háborodni ellene, emberileg együtt lehet érezni az elítéltek és hozzátartozóik tragédiájával, apellálni lehet a nem létező romániai jogállamiságra, ettől azonban a tények még tények maradnak, a vélt igazságért folytatott küzdelem pedig legfeljebb Strasbourgban folytatható.
A Nagyékkal rokonszenvezők részéről természetes az érzelmi megközelítés, a külső szemlélők azonban nem tehetik meg, hogy összeesküvés-elméletek gyártásával egyszer s mindenkorra semmissé nyilvánítsák a romániai igazságszolgáltatás pártatlanságát. Ez esetben ugyanis tényleg valamennyien csomagolhatnánk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!