Ismét a Kreml politikai érdekei alapján tekergeti a gázcsapot az orosz kõolajipari óriás, a Gazprom, amelynek tegnapi intézkedése minden bizonnyal egy kiadós nemzetközi gázháború elõszele.
2014. szeptember 15., 20:252014. szeptember 15., 20:25
Az Európába irányuló részleges gázstop oka természetesen az ukrajnai válság miatt foganatosított újabb oroszellenes szankciókban keresendõ: Vlagyimir Putyin valószínûleg be akarja bizonyítani, hogy Moszkva számára nemcsak katonai eszközök állnak rendelkezésére, ha világhatalmi pozíciójának szemléltetésére van szükség.
Márpedig a gázcsap legalább olyan hatékony fegyver tud lenni, mint a kalasnyikov, errõl leginkább azok a – orosz gázimporttól függõ – kelet- és nyugat-európai országok tudnának sokat mesélni, amelyek most is lélegzetvisszafojtva követik az energetikai konfliktus fejleményeit. Persze a Nyugat rendszeresen azt veti Oroszország szemére, hogy energetikai nagyhatalmi pozíciójával visszaélve zsarolja Európát.
Miközben a vád megalapozott, nézzük, mit tesz eközben a másik fél. Az amerikai Mother Jones magazin a napokban feltárta, milyen intenzív lobbit folytat a washingtoni külügyminisztérium, hogy tengeren túli olajvállalatok kutatási és kitermelési engedélyekhez jussanak a világ ásványkincsekben gazdag országaiban.
Mark Gitenstein, az Egyesült Államok volt bukaresti nagykövete a lapnak elismerte: diplomáciai tekintélyét latba vetve gyakorolt nyomást a román kormányra, hogy a Chevron kõolajipari társaságnak bocsássanak koncesszióba romániai palagázmezõket. Gitenstein elismerte, bukaresti mandátuma idején személyesen vette rá a döntést folyamatosan halogató román kormány illetékeseit, hogy a türelmetlenné vált amerikai céget részesítsék elõnyben.
„A nagykövetek hagyományosan így cselekszenek az amerikai cégek érdekében” – szögezte le a diplomata, aki – minõ véletlen – jelenleg a Chevron képviseletét ellátó egyik ügyvédi és lobbiirodának dolgozik.
Akkor mégis mi a különbség Washington és Moszkva nagyhatalmi törekvése között? A jelek szerint mindössze anynyi, hogy miközben az oroszok be nem vallottan tartják sakkban a különbözõ országokat az energiával, az amerikaiak nyíltan próbálják rátenni a kezüket ugyanezeknek az államoknak a tartalékaira.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!