VEZÉRCIKK – Aki demagógialeckéket kíván venni, elég, ha néhány percre belehallgat egy uniós meghallgatási szeánszot követő hozzászólás-zuhatagba.
2015. május 20., 19:532015. május 20., 19:53
Már-már témától függetlenül garantált a muníció, feltéve, ha el tudunk tekinteni attól, hogy nem is olyan régen a demokrácia intézményének legkifinomultabb fórumaként tekintettünk az Európai Parlamentre. Tagjaira pedig mint a mindentudás bajnokaira.
Az időről időre retorikai műhelygyakorlatra odalátogató magyar miniszterelnök újabb inspirációforrásként szolgált a mindentudás kiteljesítéséhez, megfogalmazva néhány olyan sarkos nézetet, amelyek megkerülhetetlenek a pillanat egyik legfontosabb témájában, a bevándorlás ügyében.
Bár a Charlie Hebdo-tragédia részben még az olcsó munkaerő iránti szükséglet diktálta migránspolitikára esküvő nyugat-európai kormányokat is kijózanította, a félmegoldások kifogásolói azonban továbbra is páriának számítanak. Orbán Viktornak a homogén kultúrájú nemzet megőrzésére irányuló nézetei nemcsak a kirekesztő bélyeget kapták meg azonnal, de a hálátlanság vádját sem kerülhették el.
A liberális EP-képviselők már-már az \'56-os magyar menekültek emlékének meggyalázását emlegették, amikor Orbán az országok azon jogát emlegette, hogy saját hatáskörben dönthessenek befogadó hajlandóságuk mértékéről. A példa nemcsak történelmileg sántít erősen, de abban is, hogy az azonos kulturális közegből származó, többségükben magasan képzett, a befogadóországot azonnal gazdagító egykori menekülteket gond nélkül mossa össze az európaitól gyökeresen eltérő értékrendből érkező mai migránsokkal.
De hasonlóan egyensúlyát vesztett párhuzam az is, amely szerint a magyar álláspont az anyaország határain kívül élő magyarság elvárásainak megalapozottságát kérdőjelezi meg. E logika szerint a koszovói menekültek befogadásának esetleges visszautasítása egy csapásra semmissé teszi az erdélyi magyarság őshonosságból fakadó jogkövetelését. A féltés álságossága üvölt, gyökértelensége kétségtelen. Akárcsak azok, akiket a nélkülözés indít útnak egy velejéig hazug empátiahányadossal tüntető világ felé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!