VEZÉRCIKK – Hosszas vívódás után – amint az várható volt – az az oldal kerekedett felül az RMDSZ-ben, amely a kormányzást célnak és nem eszköznek tekinti, s ezáltal ismét bebizonyosodott, hogy sokan vannak az RMDSZ-ben, akiknek saját pillanatnyi jólétük fontosabb az általuk képviselt közösség jogainál.
2014. július 13., 19:312014. július 13., 19:31
Tovább legitimálnak egy kormányt, amely – mint ismeretes – a MOGYE magyar főtanszéke létrehozásának megtorpedózásával került hatalomra, magyarellenessége pedig azóta sem mérséklődött.
És itt nemcsak a Gheorghe Funart is lassacskán überelő Bogdan Diaconura gondolunk, hiszen a legalsó szintektől a legfelsőkig – ha enyhébb is, de – hasonló mentalitás jellemző. Amikor már semmi egyéb nincs a talonban, soha nem ódzkodtak előhúzni a magyar kártyát, és borítékolható, hogy ezentúl sem fognak.
Ehhez a díszes társasághoz szegődött négy hónapja az RMDSZ. És miközben Erdélyben és a Partiumban még olyan alapvető jogokkal sem élhetünk, mint az anyanyelvhasználat a közhivatalokban, sziszifuszi harcot folytatunk a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséért – hogy a történelmi elnevezések használatáról ne is beszéljünk –, az autonómia pedig szitokszó számba megy a román közösség előtt, külföldről csak annyi látszik, hogy az önmagát a romániai magyarság legitim képviselőjének nevező alakulat kormányon van.
Pontáék elődei, amikor az RMDSZ-szel közösen kormányoztak, legalább adtak a látszatra, s csak a háttérből bojkottálták például a kisebbségi törvény elfogadását. Most viszont a hivatalos politika része a magyarellenesség, s ha egyébben nem is, de ebben még Victor Ponta és Traian Băsescu is egyetért. Ilyen körülmények között kimondható, az RMDSZ-nek egyáltalán nem sikerült visszafognia partnereit, hiába ígérték, hogy kormányról többet lehet tenni, mint ellenzékből.
A MOGYE-n a helyzet változatlan, szerzett jogaink gyakorlása pedig továbbra is számtalan akadályba ütközik. Nem beszélve arról, hogy a magyarok képviselete már hatalmon volt, amikor a külügyminisztérium beszállt a luxemburgi perbe, illetve amikor elutasította, hogy Magyarország konzuli irodát nyisson Nagyváradon és Marosvásárhelyen.
Ilyen körülmények között a lehető legtermészetesebb gesztus volt Kelemen Hunor részéről jelezni, hogy köszönjük, ebből elég volt. A szövetség kilépése azonban végül elmaradt, sem a politizálását szavazatokra váltható aszfaltkilométerekben és nem jogérvényesítésben mérő párttársai, sem Pontáék – bár Tăriceanuval és társaival meglenne a többségük – nem engedték meg ezt. Kelemen lemondása értékelhető gesztus, de csak saját imázsának tesz jót, amire egyébként szüksége lesz, amennyiben igazak a pletykák, és ő lesz a szövetség államfőjelöltje.
A magyarellenességét nyíltan is felvállaló kormánynak olyannyira szüksége van tehát az RMDSZ-re a külföldi imázsépítés és a belföldi stabilitás szempontjából, hogy kész volt kompromisszumot ajánlani a kisebbségvédelmi polgári kezdeményezés ügyében. Így, államfőválasztások előtt azonban biztos szavazatvesztést jelent, hogy engedett a magyaroknak. Éppen ezért korai lenne még pezsgőt bontani. Várjuk inkább ki a végét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!