2012. augusztus 01., 09:372012. augusztus 01., 09:37
Nemcsak az elemzőknek, hanem a referendum főszereplőinek is feltűnt, hogy Románia Kárpátokon túli vidékeinek lakói sokkal nagyobb arányban járultak urnákhoz, mint az erdélyiek, akiknek jelentős többsége látványosan elkerülte a szavazókörzeteket. Csakhogy miközben sokan az adott régiók választópolgárainak politikai szimpátiájával – jelesül a jobb- vagy a baloldalhoz, illetve a Traian Băsescuhoz fűződő viszonyukkal – magyarázzák a jelenséget, megkockáztatható, hogy ennél sokkal többet nyomtak a latban a kulturális ismérvek.
Egyszerűen arról van szó, hogy az erdélyi lakosság – nagyon fontos: magyarok és románok egyaránt – ingerküszöbét immár jócskán túllépte a Dâmboviţa-parti politika kulturálatlansága, a közbeszéd elzüllése. A transzszilvanizmus egyik kortárs román elkötelezettjét, a kolozsvári Sabin Ghermant parafrazálva: elege lett Romániából. Hangsúlyozni kell, ez az elszakadási törekvés elsősorban nem politikai-jogi, hanem kulturális értelemben nyilvánult meg Erdélyben. Módszereit és nyelvezetét tekintve a politikát manapság már nem művelik, hanem csinálják Bukarestben – olyan is a színvonala.
Másrészt az is szomorú, hogy kevés kivételtől eltekintve a fővárosban egyszerűen nem létezik a szakmai etikára, a pártatlanságra valamit is adó sajtó, a hírtelevíziók politikai elkötelezettsége, leplezetlen manipulációja csöpög a képernyőről. Az államfő iránt táplált gyűlöletükben az Antena-tröszt megmondóemberei oda vetemedtek, hogy gyalázni kezdték Románia ezüstérmet szerzett cselgáncsozóját, amiért két küzdelem között arra már nem szakított időt Londonban, hogy elmenjen szavazni.
Ugyanakkor az sem volt kevésbé gyomorforgató, hogy a referendum kampányának hajrájában a felfüggesztett és az ideiglenes államfő felváltva adta a kilincset annak a sajtóbrigantinak a szennycsatornájánál, aki – Románia következő elnökének kikiáltva magát – éjt nappallá téve köpködi „leendő elődeit”. És akkor csodálkozik még valaki, hogy a Kárpátokon innen egyre kevesebben vevők az ilyen mutatványra?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok