JEGYZET – Felületesen nézve létezik logika abban a pártoktól független véleményben, hogy a helyi projektek megfinanszírozását biztosítandó kell a hatalom közelében maradni.
2014. december 09., 19:562014. december 09., 19:56
Magyarán: csak azok a települések kapnak központi pénzt, melyeknek vezetője épp a regnáló párt(koalíció) tagja. Lassan huszonöt esztendeje saját bőrünkön tapasztaljuk ezt az érvelést, ám a negyedszázados politikai gyakorlat önmagában nem mentség az emberi gondolkodás talán legbriliánsabb jellemzőjének, a logikának az elsinkófálására.
Kezdjük az elején: az egyszerű adófizető ritkán adócsaló, esetleg, ha az évi ingatlanadójának befizetése miatt a gyerekeinek néhány napon át nincs mit enni adnia. És sokan azok közül is, akik ilyen helyzetbe kerülnek, az eladósodás helyett a koplalást vállalják. A hatalmas tartozásokat felhalmozó nem fizetők egyáltalán nem szegények: bőven van mit aprítaniuk a tejbe, és inkább a tejbe aprítanak még többet, esetleg vajjal keverve meg is mártóznak benne, semhogy az állami feneketlen zsákba öntsék a pénzt.
Na de vissza a helyi szükségletekhez: rendbe kellene tenni a régi óvodát-iskolát, esetleg egy újat építeni, a csatornázásnak, járdák-utak felújításának is már rég eljött az ideje. Hogy azok, akik befizetik a helyi adót, és a gyerekeik használhassák a megjavított vagy új létesítményeket. Mi köze ennek a pártokhoz?! Tulajdonképpen semmi! Bocsánat, normális körülmények közt élő és gondolkodó emberek között.
Máshol. Mert nálunk, ha épp úgy kívánja az egyik vagy a másik párt érdeke, akkor sürgősségi rendelettel még az árulás szentesítése is dicsőséges tetté válik. A legszörnyűbb az egészben az, hogy épp az ide-oda vándorló, majd többszörösen visszatérő és újra átülők a leghangosabbak, ha a pillanatnyi ellenfél „távgyaloglóiról” esik szó.
És védik körömszakadtáig az ideológiának hazudott gerinctelenségüket. Hogy a jobboldal így, a baloldal úgy, aztán fordul-pördül a kerék, át a visszájára. Ahogy telnek az évek, egyre több és több „örökmozgót” látok a politikai prérin, s egyre jobban elkeseredve csak úgy halkan, magamtól kérdem: huszonöt éve a nagy eufóriában ezt a többpártrendszert akartuk?!
S ha már ilyen becses évfordulóhoz értünk, azt is megkérdezném: nem lenne-e már végre ideje az emberek érdekében vezetni a településeket? Aki pedig úgy érzi, annyira be van sózva, hogy sürgősen át kell állnia, álljon, ahová akar! A maga szakállára!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!