2011. február 24., 10:292011. február 24., 10:29
És ez igaz, ha tudjuk, milyen szervezetet testál utódjára Markó, illetve sejtjük, milyen kihívásokkal kell megküzdenie a majdani elnöknek. Az RMDSZ a Markó-korszak alatt mindent megtett annak érdekében, hogy a tulipános ernyő alá terelje a romániai magyarokat, és magának vindikálhassa a közösség politikai közképviseletét, ezzel a felhatalmazással felvértezve pedig helyet követeljen magának a mindenkori bukaresti hatalomban. Ezek az erőfeszítések azonban felemás eredménnyel szolgáltak.
Miközben a szövetségnek az eddigi parlamenti választásokon mindannyiszor sikerült begyűjtenie a magyarság lélekszámának megfelelő hat-hét százalékos szavazatarányt, és ezáltal bebiztosítani a törvényhozási jelenlétet, abszolút számokban az elmúlt másfél évtized során megfeleződött az RMDSZ-re leadott voksok száma. Mindezt nem lehet elintézni elvándorlással, demográfiai csökkenéssel, hiszen szerepet játszik az alakulattól való elfordulás is. Másrészt az MPP megjelenése után helyet követel magának a politikai porondon az EMNT-ből kinövő új párt is, amelynek támogatottságát ma még nem ismerjük ugyan, a kiábrándulók számát, az alternatíva iránti igényt ismerve azonban egyáltalán nem lebecsülendő Tőkés László hátországa.
Az RMDSZ leendő elnöke számára tehát „fel van adva” a lecke, a döntés pedig a küldöttek kezében van, hogy a három jelölt közül kit tartanak a legalkalmasabbnak a feladvány megoldására: a nagyobb esélyekkel induló, a szervezetben továbbra is tekintélyt parancsoló Markó által támogatott Kelemen Hunornak, az örök lázadóként elhíresült, a bírálatoktól sosem ódzkodó Eckstein-Kovács Péternek vagy a szinte ismeretlenségből előállt Olosz Gergelynek. Hibáikat és erényeiket, alkalmasságukat a küldötteknek kell mérlegelniük, a kívülállók majd megtehetik a befutó ismeretében. És persze nem azokról a kívülállókról van szó, akiknek a kongresszussal egy időben való nagyváradi jelenlétét az elnökaspiránsok egyike súlyos bakit elkövetve megpróbált ellehetetleníteni...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok