Az érv persze az ország stabilitásának biztosítása volt, de nagyon úgy tűnik, hogy a szövetség vezetése szeretné elejét venni az EMNP megerősödésének. Hiszen az új párt még csak nemrég alakult meg, és még tart a szervezetépítés, még ismertté kell tenni az új „brandet” a romániai magyarság körében – márpedig ha nem novemberben, hanem néhány hónappal korábban tartanák a parlamenti voksolást, akkor a néppártnak lényegesen kevesebb ideje lenne a felkészülésre, és talán kevésbé kényelmetlen ellenfélnek bizonyulna.
A politikai partnerek azonban nem teszik meg az RMDSZ-nek azt a szívességet, hogy előre hozzák a választásokat: a volt koalíciós társ PDL-nek ez nem érdeke, hiszen abban bízik, hogy az Ungureanu-kormányt megbuktató pártok féléves kormányzásuk alatt kellőképpen lejáratják magukat ahhoz, hogy a PDL ismét eséllyel vegye föl velük a versenyt.
A most kormányzásra készülő USL-nek viszont időre van szüksége ahhoz, hogy az ellenzékben eltöltött ínséges évek után föltöltse a pártkasszákat, és rákészülhessen a megmérettetésre. Amúgy az RMDSZ számára – a PDL-hez hasonlóan – valószínűleg nem is lesz annyira rossz, hogy egy ideig ellenzékből kell politizálnia. Persze nehéz lesz, hiszen a kormányon eddig hozzáférhető pénzforrások most elapadnak, és a kormányapparátusba beépített embereinek is új helyet kell találnia, viszont cserében lehetőséget kap arra, hogy különösebb tét nélkül ígérgessen, bírálja a kormányt, a magyar ügyekben pedig radikálisabb hangot üssön meg.
A MOGYE magyar karainak ügye máris egy olyan téma, amelyben ezt megteheti, és igaza is van: ha az új kormány visszavonja a karok létrehozásáról szóló határozatot, joggal hangoztathatja minden fórumon, hogy soviniszta, kirekesztő, jogfosztó kabinet került az ország élére. Ráadásul – mint az a 2009-es példából is ismert – az ellenzéki lét az RMDSZ arroganciahányadosát is csökkentheti, így még az is előfordulhat, hogy bizonyos helyszíneken, bizonyos kérdésekben a közös ellenség rábírja arra, hogy megegyezzen magyar riválisaival.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok